Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Écrasez ľ Infâme! (napló)
16 Kulcsár Ferenc Örök utópia Beethoven és Goethe. Ég és föld. Mintha csak O, aki a kezében tartja a mindenség aranymérlegét, akarta volna így: hogy e két lángésznek ilyen és ilyen legyen a küldetése. Upton Sinclair szerint Goethét életében a szegénységnek még az árnyéka sem érte, voltaképpen - a weimari herceg titkos tanácsosaként - udvari költő volt, persze nem a szó pejoratív értelmében. A politikai és társadalmi kérdések - Beethovennel ellentétben - hidegen hagyták; amikor például kitört a francia forradalom, s Európa uralkodói mellett a weimari herceg is hadba vonult a „forradalom hidráinak eltiprására”, a herceget elkísérő Goethe a katonai táborban operetteket írt és növénytannal foglalkozott. Mégis, a nagynevű költő „hadba vonulása” voltaképpen a Szent Szövetség ellenforradalmát kendőzte, hozzájárulva ezzel, hogy Napóleon kisajátítsa a forradalmat. Ezt követően Európa huszonöt éven át vérben fürdőtt, szegénységben, éhínségben vergődött, de Goethének minderre nem volt sem füle, sem szeme; ellenkezőleg, munkásságával akarva-akaratlan a német értelmiséget is megfertőzte, megerősítve őket a hitükben, hogy elvont, magasröptű munkásságuk menynyire üdvös — miközben a nemzet sínylődött, a pokol felé tartva. Aztán, tizenhat évvel a francia kaland után Goethének is rá kellett ébrednie, hogy van történelem, van valóság! Egy szép napon ugyanis Napóleon ágyúi Wei- mart lőtték, s a költőtől Napóleon megvadult katonái pénzt és bort raboltak, sőt halálosan megfenyegették. De ez is csak egy „epizód” volt Goethe életében. Továbbra is az udvarnál maradt, s a német nép Napóleon elleni fellázadásakor, ahelyett, hogy bátorította volna az övéit, ostobasággal vádolta meg őket, mondván, hogy az uralmon lévőkhöz kell minden időben alkalmazkodni, velük szemben udvariasnak és megértőnek lenni, mert csak így, a fennálló rend támogatásával, a gazdagok és előkelők tiszteletével válhatunk mi is gazdagokká, s egyben a forradalmak és lázadók megvetőivé. Éljünk egyszerűen - tanítja Goethe -, fejlesszük képességeinket, mutassunk példát a világnak, amely példának egyszer majd hatása lesz, és amely egykor megteremti a jóság és az igazság világát. Akár még igazat is adhatnánk neki! Csakhogy Goethe nem mondta meg nekünk, mikor is jön majd el ez a világ, Kant örök békéje. Persze, Goethe is csak remélhette mindezt, nyilván hitt is benne; kérdés, tanítása nem sorakozik-e be az örök utópiák sorába. Őrjöngök és dalos júdások Elképesztő, hogy a francia forradalom korszaka, a 18. század vége és a 19. század eleje Európa neves íróit és költőit mennyire megosztotta - és milyen mulatságos történetek fűződnek közszereplésükhöz. Walter Scott például, a multimilliomos regénygyáros — művei millió és millió példányban fogytak el Európa-szerte — a francia forradalom idején teljes anyagi és szellemi erejével támogatta a brit konzer
