Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Écrasez ľ Infâme! (napló)
Écrasez ľ Infame! 17 vatívokkal együtt Európa császárait és királyait a forradalom eltiprásában. írónk a régi hagyományok dicsőítésével tulajdonképpen a brit konzervatívokat, a torykat pártfogolta, propagandamüvei végső soron az abszolutizmus megerősítését szolgálták; a skót múltat, a középkor sötétségét és borzalmait ragyogó fénybe emelte, egyetlen céllal: minden maradjon változatlan, sőt vissza kell állítani a romantikus lovagkort! A bárói rangot is megszerző Scott élete legnagyobb eseményének tartotta, hogy vendégül láthatta IV. Györgyöt, ezt a „visszataszító, kövér kéjencet”, mindenesetre írónk „kegyes és fenséges urát”. A poharat, amelyből a király ivott, Walter Scott titokban a farzsebébe rejtette, hogy a „drága kincset” megőrizhesse hatalmas pompával megépített abbotsfordi kastélya műkincsei között - ám egy óvatlan pillanatban ráült és a pohár szilánkjai megsebesítették. Intő jel volt ez Scott számára, de valahogy nem figyelt rá: továbbra is nyíltan ócsárolta a forradalmat, a politikai és gazdasági jogokért küzdő skót iparosokat és parasztokat. Egy alkalommal ki is fütyülték, s miután egy tüntető fiatalembert letartóztatott, kövekkel dobálták meg; rövidesen ezzel a szégyenteljes emlékkel a szívében hagyta itt ezt az ámyékvilágot. E komák, a Szent Szövetség korának a gyermeke volt lord George Gordon Noéi Byron is, a Don Juan és a Káin szerzője. Az előbbi műben Byron a szabadságot eltipró Szent Szövetség korából kiindulva visszataszítónak festi le a világot, melyen a szabad szellemnek felül kell emelkednie. A Káin is a forradalomból kiindulva mutatja be az emberi sors nagy kérdéseit; természetesen kora e müvét - is - istenkáromlásnak tekinti, s „megjósolja” a költő elkárhozását. De Byront nem lehet megfékezni, lordsága és zsenije bástyaként veszik körül; folyton a lázadókkal keresi a kapcsolatot, többek között az olasz carbonarikkal, hogy felszabadíthassák Itáliát a Habsburgok és a pápa igája alól. „Vér fog ömleni, mint vízáradat, de a népek mégis győzni fognak” - mondja Byron, s ilyen és hasonló beszédei az európai reakció első számú támadójává avatják: olyan szokatlan volt ez akkor, hogy az angol konzervatívok „azt hitték róla, hogy megőrült”. Byron így azáltal, hogy a zsarnokok szemébe vágta az igazságot, mi több, Görögországban életét adta a szabadságért, megszolgálta, hogy nemcsak nagy költőként, hanem hősként is tiszteljük őt. És a Szent Szövetség korának fia volt Percy Bysshe Shelley is, Byron barátja, a zsarnokság „őrjöngő” ellensége, a szabadság lázadó angyala, éppen ezért a száműzetés nyomorúsága kísérte élete végéig. Már húszévesen felhívást tett közzé az ír néphez a szabadság ügyében, később filozófiai elmélkedést ír a reformokról, az angol kasztrendszer megdöntésének szükségéről s a politikai komédiáról, melyben bizonyos angol társaságokat elragadtatott sertések kórusaként ábrázol. Shelley egyik fő müve, A megszabadított Prométheusz az emberi szellem, a szabadság dicsőítése, mely szembe mer szállni az istenek szeszélyeivel, zsarnokságával. Ez a lázadó fiatalember, akinek neve hallatára Sir Walter Scott keresztet vetett, gyönyörű verseket hagyott ránk, tökéletes szépségű ódákat, ezért nyugodtan nevezhető kora egyik legmagasabb rendű szellemének, aki sok-sok kortársától eltérően nem menekült a Szent Szövetség védő és halálosan ölelő karjaiba, hanem a jövőt tartotta szem előtt,
