Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Écrasez ľ Infâme! (napló)

KULCSÁR FERENC Écrasez ľ Infame! A hóhér és a hírnév Ha Voltaire-t azért, mert egész életén át az alávaló, alantas zsarnokság eltiprásáért - Écrasez ľ Infame! (Vesszen a zsarnokság!), kiáltotta - és a gondolat szabadságá­nak győzelméért fáradozott, intellektuális forradalmárnak nevezzük, akkor Rous- seau-ról bízvást mondhatjuk, hogy az érzelmek forradalmára volt, aki azt hirdette, hogy az embernek a vele született hajlamait kell követnie, mert csak igy lehet sza­bad és csak így ismerheti meg maradéktalanul az életet és saját magát. Mindkét láng­eszű férfi közös jegye, hogy az eszméiket egész Európára szétárasztó forradalmá­rok voltak; és volt még valami közös az életükben: mindkettejük viharos, elkesere­dett, ellentmondásokkal teli életet élt, és mindkettejük frissen megjelent könyveinek egy-egy példányát a szájtáti pómép ujjongása közepette számtalan esetben elégette a hóhér - hangos és hosszú életet biztosítva ezáltal műveiknek és eszméiknek. Az. „ agy velőbirtokos ” Beethoven harmincévesen megsiiketült, s az összeomlástól és az öngyilkosságtól csak a művészete tartotta vissza. Élete vég nélküli küzdelem volt a puszta megél­hetésért, adósságokba verte magát, mégis, hatalmas szelleme, szabadságszeretete, titáni akaratereje - a sors csapásai és kegyetlensége ellenére - a modem zeneszer­zés egyik legnagyobb alakjává emelte őt, olyan zsenivé, aki a nyomort a fénybe emelte, s a kínból is örömet tudott csiholni. Egy anekdota szerint, amikor gazdag bátyja a névjegyét adta át neki, melyen ez állt: „Johann van Beethoven,földbirto­kos”, ő e névjegy üres helyére ezt írta: „Ludwig van Beethoven, agyvelőbirtokos.” Tehát tudatában volt rendkívüliségének, s ezt egy másik anekdota is megerősíti: Goethével sétálva egy parkban, a népség hirtelen suttogni kezdte, hogy a császámő közeleg, s az út két szélén sorfalat állt, mire Goethe is hozzájuk csatlakozott. Beetho­ven ezek láttán dühbe gurult, s faképnél hagyva Goethét büszkén folytatta útját. Goethe később úgy nyilatkozott, hogy Beethoven muzsikája „nyugtalanítja” őt. Napóleon bukása után, a Szent Szövetség idején üldöztetés járt az emberi szabadságért szót emelőknek. A reakció központjában, Bécsben élő süket, vak, öreg és szegény Beethoven ekkor sem engedett meggyőződéséből, s egyetértve a mi Ka- zinczynkkal, miszerint nem merni, amit merni kell, gyalázat, ezt mondta: „A sza­vakat láncra verték, de a hangok még mindig szabadon szárnyalhatnak.” Igaza volt, a IX. szimfónia ma az Európai Unió himnusza.

Next

/
Thumbnails
Contents