Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Csapody Kinga: Hogy a feszültséget kioltsa (beszélgetés Háy Jánossal)
CSAPODY KINGA Hogy a feszültséget kioltsa Beszélgetés Háy Jánossal — Drámaíróként legalább annyira vagy ismert, és elismert, mint a másik két műnemben született műveid miatt. Prózádban is mindig ott bujkál valami drámai, talán ezért is lehet, hogy több novellád is elkezdett „önállósodni", és drámává vált. Már ha csak az eddig leghíresebbekre: A Gézagyerekre, A Pityu bácsi fiára vagy A Herner Ferike faterjára, vagy akár a Nehézre gondolunk, így van. Van olyan ötlet, történet, amely egyből drámaként kezd el mozgolódni a fejedben, vagy nem írsz „csak úgy" drámát, ahhoz kell egy felkérés?- Ha megragad egy erős élethelyzet, általában novellát írok belőle. Szeretek novellát írni, mert izgalmas egy ilyen kis formában világot és sorsokat felrakni. Közel áll a vershez, ami az én alapműfajom, abban a tekintetben legalábbis, hogy egy felesleges félsorral tönkrezúzod az egész kompozíciót. A dráma a novellához képest szinte nyitott szöveg, bár én nem szeretem, és általában nem is engedem, hogy a megírt szöveget a színpadra állítás során variálják. Amúgy nem vagyok tipikus drámaíró, engem a színházi rész kevésbé érdekel, inkább a kizárólag párbeszédekre épülő szöveg izgat. Az utóbbi időben valóban legtöbbször felkérésre írok darabot, de csak akkor fogadok el felkérést, ha az arra vonatkozik, amit amúgy is meg akarok írni. — Ha a drámáidat nézzük, semmiféleképpen sem csak a szórakoztatás, de a népnevelő vonulatba sem illeszthetőek, már csak azért sem, mert a stílus, egy egységes világ és nyelv jellemzi őket, még ha a helyszín vagy a szereplők nagyon is eltérnek egymástól. Mit gondolsz, mi ma a színház, a dráma feladata?- Nem tudom, mi a színház feladata, őszintén szólva nem is érdekel. Csak egy dolog izgat: autentikus műalkotást létrehozni. Hogy az irodalmi műnek amúgy van-e feladata, azt hiszem, nincs, ha mégis, akkor valami olyasmi lehet, hogy az én és a másik, a behatárolt életidő és az örökidő közötti feszültséget legalább kis időre kioltsa. — Van olyan színház, társulat, rendező, amelynek vagy akinek különösen szívesen adsz oda egy-egy drámát, mert valóban éltre keltik, esetleg még tartalmilag is tudnak valami pluszt tenni bele?- Mindenkinek szívesen odaadom; külön örülök, ha például diákok foglalkoznak a darabokkal. Természetesen a rendező és a színész mindig tesz hozzá valamit; jó esetben olyat, ami erősíti az alapanyagot. Persze ez a legnehezebb a színházban, hogy egy csomó embernek egy irányba kell húznia, valamint nem elég, ha egy tehetséges van közöttük, mert mindenkinek tehetségesnek kell lennie ahhoz, hogy valami tényleg megszülessen a színpadon.
