Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Csapody Kinga: Hogy a feszültséget kioltsa (beszélgetés Háy Jánossal)
34 Csapody Kinga- „All the world’s a stage, and all the men and women merely players” - Shakespeare szentenciája szállóige lett. Az Irodalmi Szemle mostani számában szemel- vényesen közölt Főszereplő a halál című drámád szereplői idős színészek, a színpad látszólag egy valóságshow, gyakorlatilag meg a nagy magyar valóság. Show nélkül, fanyarul. Szemléletesen megrajzolva napjaink egy-egy jellegzetes karakterét; a nemzethalált vizionálót és kiáltót, a frusztrált sértettségeiket cipelő, egymást fúró, boldogtalan, félreértéseken elbaltázott életű gőgösöket — erős karakterek mind. Azonban a dráma 2004-ben született, s reménykedtünk, hogy a villalakók és a túlé- lős-kukkolós-férj-feleségkeresős világ gyorsan lecseng, mint ahogy a ki mikor súgott, kinek, mit is halványodik. Ezzel szemben mindkét vonalon az ellenkezőjét lehet érezni, a darabod még időszerűbbé vált. Játsszák most valahol? Mennyire vállalják be a társulatok, és mondjuk, a szerepeknek megfelelő színészekben marad annyi játékosság, hogy eljátsszák?- Amikor írtam, akkor lendültek be a valóságshow-k, nagyon benne volt a téma a levegőben. Azt hittem én is, hogy elmúlik, de azóta újabb és újabb lendületet kapott a műfaj. Megírtam és félretettem a szöveget; kicsit zavart, hogy valami aktualitásra mozdultam rá, egy divatos közhelyre. Általában idegenkedek az olyan témáktól, amelyek nagyon korspecifikusak, meg az olyan művektől, amelyekben látszódik az ötlet. És a Főszereplő a halált ilyennek tartottam. De mostanság valaki biztatott rá, és megint elővettem. Újraolvasva úgy éreztem, a valóságshow-s ötlet nem nyomja agyon a szöveget. Aztán kicsit azért is idegenkedtem ettől az anyagtól, mert nagyon rossz képet fest az emberekről, s mindig van bennem valami olyan, hogy azért a világ mélyén nem a kiúttalanság, nem a rosszindulat bújik meg, hanem valami jó. Sajnos, a darab még a felolvasásig sem jutott el. Van olyan elképzelésem, hogy fiatal színészekkel kéne eljátszatni az öreg színészeket, ahogyan Alvis Hermanis csinálta a Long life című darabban, amelynél szebb előadást az öregedésről még soha nem láttam.- Decemberben mutatták be Kaposváron A kéz című darabodat. A bogyósgyü- mölcskertész fia című novellafüzéred könyvben, hangoskönyvben Rátád Zoltán egyszálgitáros előadásában is nagyon ismertté vált. Miért és hogyan merült fel, hogy egy ilyen, új koncepcióban is színpadra kerüljön?- Már régen akartam egy ilyen zenés dolgot írni belőle. Valahogy nagyon benne van a Bogyósban a zene, szóval, úgy adja magát a dolog. Egyszer régen mondtam is Lovasinak, hogy kéne, de akkor nem rezonált rá. Végül Bérezés Laci és Rátóti Zoli a megkérdezésünk nélkül betervezte az előadást, vagyis nem volt mit tenni, meg kellett írni.-A darab bemutatója még meg nem, de facebook oldala már volt, ahol az olvasható, hogy: ,,anyu Háy János, apu Lovasi András, keresztanyu Szabó Attila, keresztapu a Kiscsillag zenekar, nővérem a Bogyósgyümölcskertész fia, bátyám a Maradék [...] érdeklődésem.rokkenroll. a dédapám, meg a vájdömájdö.... ” Apu és anyu hogyan tudtak összedolgozni? És kire ütött ez a gyerek?
