Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - OLVASÓ 2011/2012-9. - Polgár Anikó: Antigoné szúrós tekintete (tanulmány)
88 Polgár Anikó 3. kardal (2. sztaszimon): a Labdakidákat (Labdakosz utódait) űző ősi átokról szól. A kar ezúttal is általános síkra emeli a konkrét konfliktust. Míg az előző kardal hátterében az ember hatalma és lehetőségei álltak, itt a fő téma az ember tehetetlensége. Az Antigonéra váró szenvedés öröklött sorsából fakad. A kar beszél a Zeusszal mérkőzni akaró vakmerő halandóról is, aki nem ítél helyesen, rossznak látja a jót: a kardalnak ez a része nyilván Kreónra céloz. 4. jelenet (3. episzodion): a színpadon Kreón és fia, Haimón. Haimón beszéde retorikailag jól felépített, nem saját sérelmére apellál, hanem Kreón uralkodói hibájára mutat rá. Az uralkodónak az alattvalói véleményét is figyelembe kell vennie, különben elbukik. A nép, bár nem meri nyíltan hangoztatni, Haimón szerint Antigoné pártján áll, így Kreónnak, ha okosan kormányoz, engednie kell ez ügyben. Haimón, aki kész meghalni is Antigonéval együtt, ha megmenteni nem tudja őt, feldúltan elrohan. Kreón közli a karral, hogy milyen büntetést szán Antigonénak: élve zárja egy kősírba, s hogy a vérvádat elkerülje a város, egy kis ételt tesz mellé. 4, kardal (3. sztaszimon): Érásznak, a szerelem istenének a hatalmáról szól, Haimón viselkedését tehát a kardal itt is általános síkra emeli. Az ember védtelen, kiszolgáltatott az isteneknek (ez esetben Érásznak). A kardal még nem végződik, mikor elővezetik Antigonét. 5. jelenet (4. epeiszodion kommosszal, panaszdallal): Antigoné és a kar közös panaszdala közben Kreón is kilép a palotából. Antigoné nagyhatású monológban búcsúzik az élettől. 5. kardal (4. sztaszimon): a kar mitológiai párhuzamokat sorol. Danaé említésével - akit apja egy jóslat miatt bezáratott - Antigoné sorsára céloz. Lükurgosz thrák királyt, aki Dionüszosz tiszteletét akarta megakadályozni, büntetésből szintén egy sziklabarlangba zárták: a kardal ezzel egyrészt Antigoné megbüntetésének módjára, másrészt Kreón felfuvalkodottságára utal, akit Lükurgoszhoz hasonlóan megbüntetnek majd az istenek. 6. jelenet (5. epeiszodion): színre lép a vak Teiresziasz, akit egy fiú vezet (a fiú néma szereplő). Kreón és Teiresziasz szóváltása a dráma fordulópontját készíti elő. Kreón kezdetben nem hisz a jósnak, de a kar ezúttal nem Kreón pártját fogja, hanem nyíltan Teiresziasz mellé áll: kijelenti, hogy Teiresziaszt még soha nem fogták hazugságon. Miután a jós előrevetíti Kreón családi katasztrófáját, fordulat következik be Kreón gondolkodásában. Szolgáit hívja (akik néma szereplőkként megjelennek a színpadon), s kíséretével sietve távozik, hogy helyrehozza vétkét: eltemesse a halottat, illetve kiszabadítsa Antigonét sziklabörtönéből. A tragédia még naplemente előtt betetőzik, s Teiresziasz is azt jósolja, hogy a katasztrófa bekövetkezte előtt „még egyszer sem futja meg / Napisten ott fenn égi útjának körét” (Mészöly Dezső fordítása). 6. kardal (5. sztaszimon): himnusz Dionüszoszhoz. A drámának ezen a pontján még van remény rá, hogy helyrejöjjenek a dolgok, ezért a kar Dionüszoszt kéri, hogy szabadítsa meg a várost. Visszatér a reményteli várakozás hangja, mely az
