Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - OLVASÓ 2011/2012-9. - Polgár Anikó: Antigoné szúrós tekintete (tanulmány)
Antigoné szúrós tekintete 85 igazságtalan volt Antigonéval szemben, ám felismeréséért saját fiának és feleségének halála révén nagy árat fizet. Az Oidipusz királyban a felismerés nemcsak Oi- dipusz részéről történik meg, aki a szellemi vakság elől a testi vakságba menekül (kiszúrja szemeit, mert eddig nem látták, amit látniuk kellett volna): ugyanilyen szörnyű felismerést kell tennie Iokaszténak is, aki saját felelősségének súlya alatt összeroskad és öngyilkos lesz (hiszen neki a gyermek megszületése után lett volna lehetősége megakadályozni a szörnyű jóslat beteljesülését). A mitológiai történetek önmagukban nem tragédiák, csak a drámaírók sajátos látásmódja teszi őket azzá. Az Antigoné hősies kiállását megelőző eseményekről, a Théba ellen támadó hét vezér harcáról ránk maradt két antik feldolgozás is azt mutatja, hogy az alapmítosz a tragikus vétség szempontjából többféleképpen értelmezhető. Aiszkhülosz Heten Théba ellen című darabjában a drámaíró a városvédő thébaiak és az ő élükön álló Eteoklész pártjára áll. Eteoklész a végzet áldozata, aki kihívta maga ellen a sorsot. Mikor az ellenséges argosziak, köztük Eteoklész sértett öccse, Polüneikész megtámadják Thébát, Eteoklész, a király kijelöli a város hét kapuját védő harcosokat, s közben elhatározza, hogy maga is egyike lesz a kapuvédőknek. A tragikus konfliktus kibontakozása előtti fokozás eredménye, hogy csak az utolsó, hetedik kapunál derül ki, hogy azt Polüneikész fogja ostromolni. Eteoklész korábbi ígéretének megfelelően már nem hátrálhat meg, vállalnia kell a harcot, melyben a két testvér egymás keze által hal meg. Eteoklész tudatosan, a közösségért cselekedve megy elébe sorsának, nem csupán a végzet mechanikus működéséről van tehát szó. Ugyanezt a témát dolgozza fel Euripidész Phoi- nikiai nők című tragédiája, ebben azonban Aiszkhüloszéval ellentétben Eteoklész a dráma legellenszenvesebb szereplője, hiszen neki köszönhető, hogy ellenséges seregek ostromolják a várost, ő űzte ugyanis el a trónról Ígéretével ellentétben a testvérét, Polüneikészt, aki tehát jogos sérelmet jött megtorolni. Nem lehet azonban szimpatikus a trónját visszakövetelő Polüneikész magatartása sem, hiszen ö idegen fegyverekre támaszkodva, szülővárosa ostromlása révén próbálja meg visz- szaszerezni a trónt. Euripidésznél nemcsak a két testvér gyilkolja le egymást, hanem bánatában anyjuk, Iokaszté is öngyilkos lesz. A tragédia a megdöbbentő, a józan gondolkodásnak ellentmondó testvérharcban, a városok leigázásának, mindenfajta háborúnak az értelmetlenségében van. A tragikus konfliktus az Antigonéban Az Antigonét a szakirodalom kétszereplős drámaként kezeli, hiszen a konfliktus a két kulcsszereplő, Antigoné és Kreón között alakul ki, a többi szereplő - elsősorban Iszméné és Haimón - csupán árnyalják ezt a viszonyt. Kreón és Antigoné ösz- szeütközése révén a politikai célelvűség, a behatárolt politikai hatalom síkja ütközik a határtalan abszolútummal. A kar mindkét síkon kívül áll, ő maga nem érintett a tragikus konfliktusban. Mindig az adott helyzet alapján ítél, nem elvakult, ám a szituációból adódóan mindig csak a dolgok egy-egy szeletére lát rá. Kreón Oidipusz-
