Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Vilcsek Béla: Az éber álomtól a megtestesült szóig (tanulmány Varga Imréről)
62 Vilcsek Béla tészetének a befogadására és értelmezésére is igaz kell, hogy legyen. Valamely megszokott vagy divatos irodalomtudományi irányzat vagy iskola számára nehezen megközelíthető. (Nem véletlen, hogy költészetének értelmezésével eddig jobbára olyanok próbálkoztak, akik személyiségével és törekvésével maradéktalanul azonosulni tudtak, verseit külső vagy kívülállói pozícióból nemigen kívánták elemezni vagy megítélni.) Nem könnyű ugyanis belátni, hogy Varga Imre számára az alkotó és befogadó, az alkotás és befogadás között lezajló úgynevezett irodalmi folyamat elsődlegesen nem kommunikációs vagy közlési és önmagában véve nem is csak élmény- vagy hatásfolyamat. Müveivel nem akar üzenni, világot jobbítani vagy megváltani, s egyes verseivel nem akar feltétlenül azonnali és közvetlen hatást sem gyakorolni az olvasóra. Fő célja: a jungi négy égtáj (racionalitás, érzelem, intuíció, megtapasztalás) együttes megszólaltatása s ezáltal saját belső szabadságának a kifejezése. Számára az írás nem egyszerűen önkifejezés vagy önmegvalósítás, humánus vagy morális tett, hanem legalább annyira az élet elviselhetőségét és értelmes megélését szolgáló menedék, gyógyír, egyfajta (ön)terápia is, s mint ilyen, legfőképpen azok számára enged betérést a világába, akik az élet, a világ dolgaival kapcsolatosan maguk sem elsősorban eligazítást vagy megnyugvást várnak a műalkotástól, hanem hagyják magukat elmerülni, elmeríteni annak lüktetésében, belső dinamizmusában. Varga Imre alkotás- és megkívánt befogadásmódja alapvetően pszichológiai alapozottságú. Eredete valahol A pszichológia alapelveit író William Jamesnél keresendő. James szerint a tudat személyes természetű, folytonos és folyamatos belső történés (stream of consciousness, stream of thought). A tudatfo- lyam-áramlás mindig valamely centrális mag, középponti gondolat, úgynevezett orgonapont (organ-point) körül történik. Az orgonapont köré a tudatmozgás során új és új érzetek, asszociációk, alakváltozatok, úgynevezett viszonyrojtok (fringes of relation) szerveződnek. A tudati hullámzás az egyre több összetevő ellenére mégis egységes benyomást kelt. Leginkább a madár röpüléséhez hasonlítható, melynek ugyancsak vannak szárnyaló és lebegő-pihenő fázisai (places of flight and resting- places). A művészet feladata nem más, mint ennek a rejtett és bonyolult tudati áramlásnak a leképezése, amely az irodalomban nem történhet másként, mint az úgynevezett azonos szótárból származó szavak (words of the same vocabulary) zu- hatagszerü áramoltatásával vagy hullámoztatásával. Varga Imre „álomesztétikájának” mára nagyon pontosan kialakult ez a szótára. A legegyszerűbb szókincsvizsgálat is könnyedén kimutatná, hogy abban a köznapi előfordulásnál sokkal gyakrabban fordulnak elő az olyan szavak, mint nap és hold (hol nagy-, hol kisbetűs változatban), nappal és éjszaka, álmodás és ébredés, föld és ég, tűz és víz, fa és virág, folyó és part, áramlás és lebegés stb. „Madarának” röpte körülbelül A medve alászáll kötet Eberálom ciklusától a Megérkezések fejezet A szó megtestesülése című ciklusáig ível. Ez utóbbi kitüntetett szava, talán önmagában is afféle reménysugárként, a fény. Különféle alakváltozatában a ciklus szinte minden versében felbukkan. Álljon itt néhány példa befejezésül a bravúros költői áramlás vagy áramol
