Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Vilcsek Béla: Az éber álomtól a megtestesült szóig (tanulmány Varga Imréről)
Az éber álomtól a megtestesült szóig 51 kötői léthelyzetét napjaink irodalmi és közéletében: „A magyar szellemi-müvésze- ti-társadalmi életet ma a szekértáborok, az ilyen-olyan érdekszövetségek, a magamutogatók és a tülekedők jellemzik. Akinek nincs gusztusa ez utóbbira, akinek idegen az alkatától a magamutogatás, aki nem csatlakozik látványosan egyik táborhoz sem, és nem tesz hűségnyilatkozatot egyik mellett sem, az — sarkítva bár, de a lényeget nem meghamisítva nincs. Az, hogy Varga Imre hiányzik mindegyik mai magyarországi értékrendszerből, az, hogy neve soha nincs rajta az ünnepeltek-díja- zottak-körüludvaroltak valamelyik listáján, a legkevésbé sem az ő hibája. Hogy egyre terebélyesedő és súlyosbodó életművének nem is a valódi megmérettetésére, hanem még az észrevételére sem került sor - a hiteles magyar kritika hiányát jelzi, s közállapotaink kóros voltáról beszél. Ami azonban bizonyos szempontból messze esik a lényegtől. Mert a lényeg az a belső harmónia, az ember önmagával való egyensúlyba kerülésének az a foka, a léleknek az a békéje, ami verseiből - Varga Imre mostani személyiségéből - sugárzik. A verseiben felnyíló kozmikus tágasságban a létezés csodája izzik föl, ami által észrevétlen a legnagyobb csoda: az isteni közelébe kerülhetünk.” A versekben megnyilatkozó kozmikus tágasság, a létezés csodája vagy az isteni közelébe kerülés, persze, költőhöz illő szép metaforák Tóth László részéről Varga Imre költészetének és alkotói személyiségének jellemzéséhez, a kóros közállapotokra, a kellő figyelem és a valódi megméretés elmaradására vagy a hiteles kritika csaknem teljes hiányára valójában sem mentségül, sem magyarázatul nem szolgálhatnak. A mostani vaskos kötet — lényegében tehát az egész eddigi költői életmű - felmutatásával kiadó és költő mindenesetre megtette az első lépést ennek az érthetetlen és tarthatatlan helyzetnek a megváltoztatása érdekében. A Kalligram Kiadó az alkalom kivételességéhez illő különleges „könyvtárgyat” formált. Természetesen kemény kötésben, gömbölyített gerinccel, dupla borítóval, mozgatható vászon könyvjelzővel, a kép- és hosszúverseket bőségesen tarkító ábrákkal, piktogramok- kal, látványos betű- és szójátékokkal, keretezéssel, képvers-haikukkal. A borító egyszerre rejtőzködőén színtelen és hivalkodóan színes: a teljesen fekete háttérben egy barack- vagy narancsszínű lepelbe burkolt arc- vagy mellkép látható, pontosabban: nem látható. Vajon ki lehet ez a súlyos sötétséggel körülvett alak? S vajon miért burkolózik mégis színes lepelbe? A feje fölött, a koromfekete háttérben miért rejtőzködik a szerző és a kiadó neve alig látható szürke betűkkel? Ugyanakkor miért hivalkodik ugyanott, hatalmasra nagyított fehér betűkkel az önmagában is talányos cím: MIELŐTT KIMONDANA? Újra csak kérdések és talányok. Olyanok, mint amilyenek az egész költői életutat és annak fogadtatását is végigkísérik. A kérdésekre és talányokra azonban ezúttal némi magyarázat is érkezik a belső borítón szereplő rövid fülszövegben. Abban a szerző elárulja, milyen kötetcímeket fontolgatott könyve összeállításakor. Mindegyik tervezett címvariánsa költészetének egy-egy hangsúlyosnak vélt vonulatára utalhat. Megítélése szerint a Lakatlan idő vagy az Idegen otthon cím például témáinak ridegségét, az Amit mond, piros robogás vagy az
