Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Fonod Zoltán: A modern magyar irodalom elkötelezettje II. (tanulmány Grendel Lajos pályakezdéséről)
44 Fonod Zoltán kerekedjen a kötet”, a válasz egyértelmű volt. Valóban „nem alkalmi élmény, azt azonban az Éleslövészet írása közben nem sejtettem, hogy trilógiává bővül, ami csupán egyetlen antiregénynek készült”. Grendel Lajos szerint „Az a feszengető, kínos érzés, hogy valamit kifelejtettél, valami fontos hiányzik a könyvből. Ezt a kellemetlen érzést elűzendő, az Éleslövészete.t követően »zsinórban« írtam még két regényt”. Való igaz, hogy a „20. századi történelmünk tálcán kinálja az abszurditásokat”, amelyeknek megírásához „még csak nem is kell valamiféle képes beszéd vagy körmönfont szimbolika”.5 Grendel Galeri (1982) című - sorrendben második - regényében a dokumentumpróza és az esszéregény, valamint a szürrealista látomások adta lehetőségeket ismerheti meg az olvasó. Fiatal hősét, EL-1, Bohuniczky bácsi, a kisváros nyugalmazott múzeumigazgatója kalauzolja a városban, ahol - a szürrealista látásmód nagyobb dicsőségére - a holtakat is feltámasztják. Regényében ismerős személyekről, „megtévedt emberekről, fiatalokról és öregekről”,„megtévedt nemzedékekről” van szó, olvassuk a könyv fülszövegében. Roncsol László szerint Grendel „Már első regényében, az Éleslövészetben is szakított az egyenes vonalú szerkezettel: regényének tere és ideje alaposan kitágult. Itt, a Galeriben három nemzedék útját vázolta föl, megint csak nem lineárisan, hanem egymás alatt, fölött, mellett és előtt, a térben, egy sajátos regényszerkezet logikája szerint.” Ennek fő oka alighanem az lesz, hogy Grendel a Galeriben „váratlanul mint dühös, keserű moralista toppant elénk, s ez a szerkesztés elveit is meghatározta. Pár évvel ezelőtt még mint szenvtelen ábrázolómüvészt ismertük, s lám, mennyire átformálta szemléletét a valóság”.6 A Galeri fogadtatása rendkívül kedvező volt. A magyarországi méltatások szerint az 1980-as évek egyik legsikeresebb műveként könyvelték el a regényt. Szerzőjében a kisebbségi magyar próza „korszerüsítőjét” látták. Az egymást gerjesztő történetekben a derűs hangulatot éppúgy megtaláljuk, mint a cinikus megnyilvánulásokat és a kiváló mesélőkészséget. Új mozzanat, hogy egy vegyes lakosságú szlovákiai kisváros mindennapjai jelennek meg előttünk, az együttélés és a nemzeti kisebbségi lét sajátosságaival, gondjaival együtt. Grendel Lajos - néhány kortársával együtt! - az 1980-as évek elején a kisebbségi magyar próza második nemzedékének kiemelkedő képviselője lett. A „honnan - hová” kérdése izgatta, és ahogy Görömbei András a Hűtlenek című Grendel-kötet megjelenése után megfogalmazta, „a személyes sors lelki terhéből emelkedett föl, olykor a mítoszig”.7 Grendel Lajos „újítása a közvetlen személyes élményektől, önéletrajztól elvonatkoztató, erősen áttételes, merészen formált, objektív ábrázolás, a sok nézőpontú elemzéssel, mozaikszerü szerkesztéssel elmélyített intellektuális prózaforma megteremtése” - állapította meg Görömbei az Éleslövészet megjelenése után. Dicsérte továbbá Grendel szemléletének frissességét, „szabadon mozgó játékosságát”, s az „erőteljes nyelvi invenció és a belső értelmezés sokszínűsége” szerinte „sok vonatkozásban rokonítja Esterházy Péter művészetével”. Ugyanekkor Grendel prózájának „filozófiai telítettségét” hangsúlyozza, és a
