Irodalmi Szemle, 2012

2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Csanda Gábor: AZ RMKT mögött (esszé Domonkos István Kitömött madár című regényéről)

Az R M KT mögött

41

lezve a szöveg többszörösen összetett alakzat és kép voltát. Összesen két mondatzáró pont van a regényben (a 262. oldalon), s ezt akár nyomdahibának is tarthatnánk, bár ennek ellentmond a könyv egészen precíz, következetes, hibátlan szerkesztése (szerkesztő: Utasi Csaba), klassz munka ez is.

A sokféle hang sokféle nyelven szólal meg: olaszul, németül, szerbül, szlovénül, horvátul, s gyaníthatóan nem létező nyelven is. Leginkább persze az Adria ölelését érzem ezen a magyar dominanciájú szövegtesten, meg a helyi („jugoszláviai”) érintettséget: a szárma töltött káposztát jelent, a rámpás újbort (köztes állapot a murci és a bor között), a sajkacsa egy határozott szabású fejfedőt, a szandolin csónakot (a szandolinozás csónakázást), a sampité habcsókot, a nagyon gyakori sank bárt vagy bárpultot (a sankos bárost) - és így tovább. Az Oho valószínűleg minden, azon a tájon lakó magyar számára érthető, nekem a világhálón kellett utánanéznem: ragasztómárka (mint nálunk volt a Drago), a sok-sok internetes oldal egyike így eleveníti tol, nem kevés nosztalgiával: „Oho ljepilo bilo je nešto kao metafizički”. A patikát „nacionalizálták”, mondja a zenész arra, amit mi úgy mondunk: államosították (a szlovákban persze szintén a náció, a nemzet adja a szó tövét: znárodnili).

Azzal, hogy a regény határozottan a hangos nyelvet, a beszédet adja vissza, a kiejtés is hangsúlyt kap; az egykor használatos rovarirtó szert, a DDT-t is a hangos beszéd szerinti alakban írja, mégpedig „diditi”-ként, ahogy nálunk nem mondták soha, de alighanem Magyarországon sem (Esti című könyvében Esterházy is kiírja: „anyám és a dédété, visszaemlékezés”). Egyébként sok olyan szóalakot használ Domonkos (következetesen), melyek mifelénk folyó beszélt nyelvben is gyakoriak: hétórási, ilyent, engesd meg, köszöntöttek (köszöntek jelentésben), szerbusztok, lábom, slágerok. Az író (Szergyó) az apjára emlékezve: „törköly helyett törkölt mondott”.

Hogy apám olvasta volna a Domonkos-regényt, nem valószínű, mert semmi jelét nem látni; sőt kizárt, mert azt a szót, hogy szex, minden olvasmányában alá szokta húzni, sőt: a sex alakot kétszer is, pirossal. Nem a szerkesztő szerepében fir- kálgatott, hanem ilyen olvasó volt, ceruzával pipálgatta ki azt, ami nagyon tetszett neki, meg azt is, ami nagyon nem. S mivel volt humorérzéke is, aminek a könyv margóján szokta jelét hagyni, biztosra veszem, hogy ezt a könyvet nem olvasta. A sportot ugyanis semmibe nézte, főként a labdarúgást, ennél fölöslegesebbnek már csak a labdarúgás nézését tartotta. („A szentségit, Gábris, ezzel a szarral rontod a szemed megint, ahelyett hogy olvasnál!”) Vagyis A kitömött madár 271. oldalán olvasható egyik tétel mellé („a sex ki fogja szorítani a futballt a stadionokból”) biztos odaírta volna: ez legyen a legnagyobb bajom!