Irodalmi Szemle, 2012

2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Kulcsár Ferenc: Isten építőkockái (esszék)

Isten építőkockái 35 azt írja, hogy a primitív horda-emberek nem mernek egyedül maradni önmagukkal, félnek: menekülnek önmaguk elöl a tömegbe, a zajba, az infernális gépzenébe meg isten tudja miféle narkotizáló recsegésbe. Azt jelentené ez, hogy eltömegesedett, arctalan világunk egyre inkább primitivizálódik, hordaszerüvé lesz? És — Tőzsér Árpád verse szerint - „az emberszív, a meztelen máj kizuhog a világűr-hasüregbe, és bele az irdatlan McDonald’s-latrinákba”? Vagy olyanok leszünk, mint Orbán Ot­tó szegényei, akik „most érkeznek a kőkorszakból és egymást taposva tolonganak a Földpályaudvar szemetes peronján”, s „az egyetlen tenger, amelyre még kimerész­kedünk, a sör”, ahol a mocskos asztaloknál nagy előadást tartunk arról, hogy Jobb ma a biztos zsákmány, mint holnap a világmegváltás, majd szétnézünk az imboly­gó asztal fedélzetén a csikké szívott évszázad fölött, s váratlan diihvel azt mondjuk: a keserves kurva úristenit”? Dávid és Góliát Iszonytató, borzongató és egyben megrendítő elképzelni, hogy a világűrben több milliárd galaxis robban és ég egymásba gabalyodva, mint gigantikus szőlőfürtök, s e milliárdnyi galaxis mindegyikét több milliárd naprendszer alkotja, köztük a „mi” galaxisunk parányi naprendszere, ezen belül pedig egy apró, lélegző, élő sejt, a „mi” Földünk kéklik. És rajta egy milliárdszor pirinyóbb élő és lélegző sejtecske, az em­ber, akinek mindezt tudni adatik, ezért úgy gondolja, hogy az ő mákszemnyi mik­rokozmosza azonos az irdatlan makrokozmosszal, azaz hogy ő, az icuri-picuri ép­pen olyan csodálatos tünemény, mint az a másik, a behemót. Hogy ő, Dávid, bele van vetve Góliátba: benne van a világmindenségben, s így egymásba fonódva, egy­másban is maradnak, nem eshetnek ki egymásból, hanem kölcsönösen vannak, egy- gyé égve, mint a szentek az Istennel. Aquinói Szent Tamás mondja a világmindenségből, a makrokozmoszból, a csillagokból felénk sugárzó erőhatásokról s arról a tényről, hogy a csillagok Isten és az egyetemes Törvény akaratának közvetítői, szóval erről mondja Szent Tamás, hogy az értelem, az értelmes, bölcs ember uralkodik a csillagokon, de csak annyi­ban, amennyiben uralkodni tud a szenvedélyein, vagyis ha szabad akarata van, s fel­tétel nélkül övé a választás szabadsága. Persze, az emberi választás szabadsága - Is­ten létárasztó és törvényszabó akaratának méretlen tágasságán belül. Azaz: az iste­ni törvény irányában haladva, nem pedig a függetlenségünktől, szabadságunktól és akaratunktól megfosztó, önámításoknak és képzelgéseknek szolgáló ember- és élet- ellenesség irányában. Isten teremtési rendje szerint az életnek boldog életnek kell lennie; ha nem az, akkor se nem érték, se nem élet. Isten teremtési rendje pedig minden ember sza­badsága, azaz minden ember szeretete, mert csak az szabad, aki szeret. S ahogy sze­retet nélkül nincs örökélet, a szeretet is egyedül az öröklétben, a tökéletesben nyu­godhat meg - mondja Pilinszky János.

Next

/
Thumbnails
Contents