Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Kulcsár Ferenc: Isten építőkockái (esszék)
34 Kulcsár Ferenc kephalosz nevű paripájáról, melyet első hőstettként maga a nagy hadvezér tört be nyereg alá... E dicső lovak leszármazottjai ezer éven át „szőtték” az emberrel együtt a magyar történelmet is. Amikor Árpád apjáért, Álmosért eljött a Hadak Ura büszke Csillagszekerén, őseink a legszebb fehér táltost áldozták fel emlékére, később pedig eleink egy lóért egy országot kaptak cserébe. Emberek és lovak, lovak és emberek: Mátyás király lovasaitól Rákóczi Ferenc hollófekete táltosáig, az 1848-as huszárokig, Petőfi álmáig, hogy az ő drága holttestén át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra, s 1938-ban Horthy Miklós őfőméltósága, a kormányzó is szilaj fehér ménen léptetett rá a komáromi hídra. Sárkányölő Szent György szintén lóháton győzi le a gonoszt megtestesítő nagy veres sárkányt, „akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona”; a paráznaságával népeket megejtő Ninivét „dobogó lovak és robogó szekerek” büntetik meg, felfedve annak rút meztelenségét; Júda megfenyítését a zsákmányra siető keselyüknél, párducoknál és estéli farkasoknál is gyorsabb lovak viszik végbe, s a Jelenések könyvében is fehér, veres, fekete és sárga lovak szimbolizálják a rossz feletti győzelmet, a sötétség elpusztítását. S a fejtetőre állított genezis, a gonosz és rossz évek idején valami titok folytán egyik versemben Szabó Gyulát, a felkiáltójeles embert is lóháton érkezve vártam vissza „odaátról”, hogy nekünk, a sarokba szorítottaknak elhozza „az áhitott jó hazát”: „Gyula bácsi, poroszkálsz a zúzmarával kicsipkézett tartományokon át, az elvarázsolt, hóval lepett nyomon ügetsz felénk dérütötte lovon, s a Gonosz Napok birodalmain át hozod az áhított jó hazát.” Nemrég a tőkési díjugrató versenyen voltam, százéves fák övezte tengerző napsütésben versengtek a nemes, büszke, már-már megisteníilt lovak, a honfoglaló magyarok lovainak utódai, a kékszürke, vércseszin, tarka fakó, veres pej, szegszínbar- na és seregélyszürke paripák kései leszármazottai. Felemelő látvány volt, szívszorongató. S a győztesek tiszteletére felhangzott a magyar, majd a szlovák nemzet himnusza. Újra együtt volt - ezrek szeme láttára és füle hallatára - az ezeréves múlt, a Kárpát-medence ezer éve: egyetlen délutánban. Emberek és hordák Érdekes. Ortega y Gasset szerint az ember, az értelemmel telített, gazdag lélek csak addig „ember”, amíg egyedül van. Mihelyt megjelenik a közelben a „másik” - személyesen vagy a társadalom alakjában -, az „embeť’-nek oka van félni. Márai meg
