Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Gál Sándor: Kitágult nap 4. - Egy évszázad; A születésnap; Éjszaka van és telihold (napló és vers)
Kitágult nap 4. 27 Éjszaka van és telihold Egy kicsit még mindig a nagypéntek él bennem. Hogy miért? Azért, mert mostanában volt kerek évfordulója annak, hogy az első ember - leszámítva a bibliai, míto- szi és mesebeli mennybemeneteleket, kerubokat, tüzes szekereket, táltosokat stb. - kijutott az űrbe. Ma is pontosan emlékszem arra a napra, amikor Jurij Gagarin megkerülte bolygónkat, és sikeresen visszatért a földre. A Šumavában, a hadsereg Dobrá Voda-i lőterén állomásoztunk, közel az akkori nyugat-német határhoz, s naponta az éleslövészetet gyakoroltuk. Az északi lankákon megkopott hófoltok, šumavai, gyér nappali köd, kissé távolabb az első Csehszlovák Köztársaság idején épített vasbeton erődítményrendszer terephez simuló sziluettje... Köröttünk pedig körös-körül T-34-es harckocsik és SHD-100-as rohamlövegek... Mozgó célpontokra lőttünk, „rövid megállásból”. Ami magyarul azt jelenti, hogy a cél felé haladó tankban a lövész, miután sikerült befognia a célt, kicsit hátba rúgta a sofőrt, aki abban a pillanatban mindkét botkormányt hátra rántotta, minek következtében a T-34-es megállt, billent egyet, s a céltávcsőben megjelenő célpontra a lövész rásütötte az ágyút. Aztán vagy volt találat, vagy nem... Gyakorlat közben pedig a fedélzeti ventillátoraink bedöglöttek, a lövéseket követően így a lövegből - minden újratöltés alkalmával - a harckocsi belsejébe zúdult a rengeteg fojtogató, szemmaró lőporfüst... Az egész béketábor ragyogott az űri sikertől - s okkal! mi pedig fuldokoltunk a harckocsi potrohában... Szóval az ember kijutott az űrbe! De az űr nem természetes élőhelye az embernek. Hát mit keresünk mi a b- b a n a térben?! Természetesen tudom, hogy a kérdés felesleges és értelmetlen, mert nincs rá használható válasz. (Azazhogy van, de az a pusztítás, s nem a létezés hordozója. Később majd még szót ejtek erről is.) Azt hiszem, a „felfelé zuhanás” sikerénél sokkal nagyobb a lefelé zuhanás kockázata... De az is lehet, hogy valamit nem értek. Éjszaka van és teli hold, mint Bulgakov regényében. Előkerestem A Mester és Margaritát, s benne azt a passzust, melyre az imént utaltam - biztos, ami biztos. Tehát: „...Azt mormolja - mármint Ponczius Pilátus hogy a holdfényben nincs nyugta, meg hogy utálja a hivatalát. Mindig ezt mondja, amikor nem tud aludni, és amikor alszik, mindig ugyanazt látja: a hodsugár-ös- vényt, szeretne végigmenni rajta, és Ha-Norcival, a rabbal beszélgetni, mert azt állítja, valamit elfelejtett vele megvitatni akkor régen, a tavaszi Niszán hónap tizenegyedik napján. De jaj, sohasem sikerül elindulni a holdsugár-ösvényen, és senki sem lép oda hozzá... [...] Néha még azt is elmondja, hogy mindennél jobban gyűlöli a halhatatlanságát és érdemtelen hírnevét. Váltig bizonygatja, hogy szívesen cserélne Lévi Mátéval, a toprongyos csavargóval.”
