Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Gál Sándor: Kitágult nap 4. - Egy évszázad; A születésnap; Éjszaka van és telihold (napló és vers)
28 Gál Sándor Erre Margarita kérdése: „Tizenkétezer hold azért a régi egyetlenért... nem túlságosan nagy ez a büntetés?” Woland válasza: „Minden úgy van, ahogy lennie kell: erre épül a világ.” S íme az űri összefüggés: „...eltűnt a csillag]ós-király fia, Júdea ötödik helytartója, Ponczius Pilátus lovag.” Amiként később a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin is... (A fenti idézet után, pár sort arról szándékoztam még írni, hogy az ilyen „hosszú idézetek” összemontírozásából született meg — feltehetően - az elmúlt században például a „montázs-irodalom”, amely nem egyéb a szerkesztői összeolló- zásnál — jobb esetben... Azon túl pedig a tehetségtelenség elfedésének, továbbá a plágium legalizálásának világosan átlátható módszere. S aki ezt kitartó szorgalommal műveli, annak még egy életmű is kikerekedik belőle, de túl azon, még annak elméleti megokolása is, miszerint a „montázs-szöveg” új, más összefüggéseket is föltár, más összefüggésekben is értelmezhető. Leggyakrabban a modem komolyzene különféle elméletét - elméleteit - applikálva a valahai egységes kompozíciók felkoncolt és újra összedratyvázott változataira.) Szóval ilyenféle gondolatok jártak a fejemben az űrbe jutás, nemkülönben Ponczius Pilátus halhatatlanságban szenvedő, kétezer éves, holdvilág okozta nyugtalanságának és megszabadulásának bulgakovi leirását olvasva. Még egy, aligha kommentált kicsi epizód is a feloldozásra utal: „...az ülő ember lába előtt törött kancsó cserepei hevernek, s fel nem száradt feketésbarna tócsa sötétlik.” Amelyben akkor — feltehetően - a hatalmas helytartó, az ítélet kimondását követően, kezet mosott... Hogy nem én - ti akartátok az 0 halálát! De igazából ma már ebből az egészből szinte semmi se fontos. Esetleg annyi, hogy néhányan még emlékszünk arra az aprócska különbségre, amelyet az álombéli zuhanás és repülés között megélhettünk a „tavaszi Niszán hónap tizenegyedik napján...” Ám azt is jól el tudom képzelni, hogy minden másként történt és hogy mindenki másként élte meg ugyanezt a kitágult napot.
