Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Gál Sándor: Kitágult nap 4. - Egy évszázad; A születésnap; Éjszaka van és telihold (napló és vers)
26 Gál Sándor döntötte a földre mintha a teljes életed zuhogott volna végig az otthoni síkon abban a förgetegben s ahogy a villámok kettészelték a sötét felhőgomolyt egy egész század pokolútjai váltak láthatóvá átlőtt csuklód szine-vére kifolyt ott a távoli Felső-Színevér harci terein azon a nyárutón amikor sebeket kötözve áldozat lettél magad is miként a történelem többi névtelenje ugyanott a menekülés fekete éjszakái és nappalai között az esők áztatta úttalan utakon mellettük a ronccsá lőtt szekerek ágyúk autók mindkét irányba meg a felpöffedt állati tetemek számlálatlanul hoztad magadban a bombák és gránátok süvöltését a megsebzett föld felszakadt göröngyei röptűkben sÍrtak akárha riadt madársereg benned pedig az égő lázak útja Munkács Kassa Miskolc Budapest emlékek nélkül veszett el valahány csak a szomjúság maradt meg a vonatkerekek kattogása és a töméntelen temetetlen halott a megállók között felhasadt bordák kifordult belek hiányzó végtagok csendje s hogy hiába volt a szándék megmenteni őket semmi esélyed nem volt apám - s bizony együtt pusztultak velük kedvenceid a büszke csillaghomlokú mének meghalt bennük a lassú ügetés álma s a kancák hívó szerelmes patadobaja is az otthoni legelő barnára égett nyara felett vércse vijjogott s ölyvek szárnyaltak fel a nap magasába a lápon túl pedig vérvörös édeni dinnyék hűs belseje csordult életadón s ha most megidézem akkori j öttöd mintha csuklód felett a vérfoltos kötés eggyé bilincsezné az egész századod az üresen lebegő köpenyujj alatt s hogy ma századik születésnapodon ennek a múltnak az árnya tornyosul elém és sírodtól immár jeruzsálemi messzeségből nézlek ahogy a Hadak Utján sebeket kötözve menetelsz világok szanitéce
