Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Tőzsér Árpád: Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén (naplórészletek)
Ahogy Hans Caslorp madame Chauchat testén 23 borovicska, s talán a vers is - megmarad. - Hazafelé elidőztünk kicsit Nagy Jancsi- éknál, szép műterme van Hetényben (tudja-e ma valaki a faluban, hogy ki volt az az Édes Gergely?; a költő, a természetbölcselő versek s leoninusok mestere, 1794-ben Hetényben volt református lelkész), szóval Jancsinak szép műterme és még szebb felesége van, aki mikor ott jártunk, éppen Kaposvárról tért meg, s egy Magyar Fórumot- Csurka lapja! - tett Jancsi elé. Ami pedig annyit jelent, hogy Jancsi még mindig az az ős-sumér-magyar Don Quijote, aki hajdan Komáromban volt, de a ködös múltból, az őskáoszból néha csodálatos dolgokat hoz föl. Hetényből hazafelé szekerezve megálltunk az ipolybalogi temetőben is, ott van fölállítva szobrász barátunknak egy monumentális pietája. Hát az megfogott. Jancsi tulajdonképpen az örök férfi-nő sorsot mintázta meg a szoborcsoportban, Máriából olyan faros-csecses Medgyessy-féle Radnainét csinált, akiről csakugyan el lehet hinni: az Atyaisten, a Legfelsőbb Him is megkívánta. Kár, hogy a keresztről levett Krisztus alakja nem több puszta sémánál. De az egész együtt így is nagyszabású, lenyűgöző. Február 14. Keresztury Tibor új könyvét olvasom: Kételyek kora. Tanulmányok a kortárs magyar irodalomról. Fontos könyvnek ígérkezik. Keresztury nem kíván irodalomtudós szerepében tetszelegni, vállalja a kritikusi státust: „Noha a jelen munka kétségkívül egy gyűjteményes kötet látszatát kelti, 1984-ben indult irodalomkritikusi tevékenységem erősen megrostált keresztmetszetével semmiképp sem célom összegezni azt, aminek értelmét épp e jelenlét folyamatossága, az irodalom változásait követő figyelem állandósága adhatja meg.” (A szerző tehát bevezetőjében nyomatékosan kritikusnak nevezi magát, kötete írásai tehát kritikák. Eszerint a tanulmányokat ígérő alcímet valószínűleg a kiadó adta a könyvnek. S a kiadószerkesztőtől származik talán a főcím is, mert fantáziátlan, ötlettelen. A könyv akármelyik kritikájának címe szellemesebb.) Az ars poetica viszont pontos, a klasszikus időkben „az irodalom változásait követő figyelem állandóságát” mozgó esztétikának nevezték, ami annyit jelentett, hogy a napi kritikai gyakorlat mögött kidolgozott esztétikai rendszer állt és működött, de a kritikus nem az elméleti apparátusát akarta láttatni kritikáiban, hanem az ítéletét. (Emlékszünk még Kárpáti Aurélra?: „Hiába a színházi ítész könyvtárnyi tudása, az olvasó nem a könyvtárára kíváncsi, hanem csak arra, hogy tetszett-e neki a látott előadás vagy nem.”) Nem, Keresztury Tibor nem akar elbújni az elegáns elméletek mögé, bátran formálja meg ítéleteit, s vállalja álláspontjait. Bizonyítékként olvassunk bele Gyurkovics Tibor Ballada a rendszerváltásról című verskönyvének megsemmisítő kritikájába: „...fülsértőén zörgő, hajtépően közhelyes, hihetetlenül felületes, elképesztően álirodalmi hablaty..., a csasztuskák reinkarnációja.” Kritikusunk egy pillanatig sem hagyja kétségben az olvasót: az elolvasott könyv nagyon nem tetszik neki. Az irodalom boltjaiban az ilyen kritikagyűjtemény ma általában hiánycikk. Én az írók Boltjában találtam rá. - Tegnap Pesten jártam, írószövetségi választmányi ülés volt. Nem kellett volna elmennem, igaza van Varga Lajos Mártonnak, ma az írószövetség a középszer gyülekező helye. Az Arany János Alapítvány kuratóriumát kellett megválasztanunk, s miután a
