Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)
26 Háy János Márványi: Hiába mondasz bármit, Lacikám, a nép ott volt nálunk, ott az operettben, a Mágnás Miskán. És én voltam nekik a nemzet. [...] (Kolozsi levegőért kapkod, vonaglik) Barcsai: Laci, Laci, mi az isten van már megint?! Kolozsi: A szívem, már megint, mint a Learben éreztem, csak még erősebben. Ez most nagyon nyom, rettenetesen. Solti: Laci, mi az istent csinálsz... Most már leteheted ezt a szerepet, mi is tudunk ilyet, érted, ez nálunk ezen a szinten, annyi év gyakorlat után csak egy mtinfeladat, semmi... Kolozsi: Ez nem szerep, Soltikám, ez most nem játék, ez most a valóság, ez most pont az. Kábái Juci: Gyorsan adjanak már a Lacinak valamit, valaki jöjjön már. Kántor Irén: Doktornő, egy injekciót, doktornő. Erzsiké: Már megint a Laci, nem gondoltam volna, hogy vele lesz a legtöbb baj. Kábái Juci: Jobb már, Lacikám? Kolozsi: Jobb, Jucika, most már nagyon jó. Olyan könnyű a testem, olyan, mintha levegőből volnék. Kábái Juci: Tudod, mennyit sírtam miattad, mikor ott voltak a gyerekek a másik szobában, én csak zokogtam, hogy ők vannak, meg az apjuk, hogy nem te vagy nekem. Kolozsi: Jucika, ez nem igaz, mert ellógtál a Barcsai Mikivel, ellógtál, nem engem akartál. Kábái Juci: Csak azért. Kolozsi: Mért? Kábái Juci: Hogy féltékeny legyél, azt hittem, féltékeny leszel. Nem gondoltam, hogy lemondasz, hogy azt mondod, nem kellek. Kolozsi: A Miki után nem lehetett. Mindenki rajtam röhögött volna, az egész város rajtam, hogy a Miki levetett nőit hordom, érted, hogy a Mikiét, és majd holnap azt a szerepet kapom, amit a Miki visszaadott. Ezt nem lehet, Jucika. És ezt te nem tudtad, hogy nem lehet? Kábái Juci: Azt hittem, így lesz jobb. Kolozsi: De nem így lett. Kábái Juci: Nem. 9. jelenet (Reggel, a szálloda társalgója) Marika: Reggeli, emberek! Itt van a finom, friss, házi sütésű pékáru. Pécsi Kata: Azért jól vagyunk tartva, Lacikám, nem igaz? Márványé Mint egy operettben, olyan minden, nem is hiszem el, csak éppen nem énekelünk, meg táncolunk. Kolozsi: Szar a szívem. Ha az embernek szar a szíve, akkor mindegy, hogy milyen a péksütemény. Marika: Csak alkalmi dolog, majd elmúlik. Kolozsi: Nem úgy érzem. Hogy el. Vagy ha igen, akkor velem együtt. És az nekem any- nyira nem alkalmi, hanem mondjuk végérvényes. Kábái Juci: Lacikám, azért még felcsillanna a szemed, ha el kéne játszani a Leart, akkor még fel.
