Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)
Főszereplő a halál 27 Kolozsi: Nem tudom, Jucikám, olyan furcsa, hogy minden mindegy lesz, amikor az embernek a szíve. Kábái Juci: Hogyhogy mindegy? Kolozsi: Hogy csak azt érzed, hogy ez van, hogy a szív. Más nincs. Szívharc. Pécsi Kata: Azért csak rosszabb lenne, ha még a reggeli is rossz, meg ha a stáb nem ilyen kedves, mint a Marikáék, akkor csak rosszabb lenne. Kolozsi: Nem tudom, olyan mindegy, mert az, hogy nyom a szívem, az annyira rossz, hogy nem látom, mi a jó. MÁRVÁNY!: Pedig az nagyon jó, hogy itt vagyunk, Lacikám, csak egy kicsit énekelni kéne. Solti: Vagy szavalni valamit, most elszavalhatnám az egész országnak a Szózatot például, vagy Tiborc panaszát, az most nagyon aktuális. Mennyien néznek? Marika: Nyolszázhetvenezren esténként, de napról napra többen. Solti: Akkor még várok, majd ha millió fölött leszünk. Kántor Irén: Hogy számolják ki a nézettséget, azt honnan lehet tudni? Pécsi Kata: Jaj, Irénke, te semmit nem tudsz a modem világról, semmit nem tanultál meg. Kántor Irén: Jó, nem, akkor én egy hülye vagyok, de azért mondd akkor el te. Pécsi Kata: Hát ide figyelj, azt úgy szokták csinálni... Barcsai: Rossz a nőknek, ha megöregszenek. Márványi : Mért? Barcsai: Mert akkor nagyon látszik, hogy milyen ostobák. Amikor már nem szépek, akkor nagyon látszik, és az ember ilyenkor már bánja, hogy ennyi időt feccölt ezekbe a nőügyekbe. Márványi: Nem volt jó? Barcsai: Akkor jó volt, csak most visszagondolva látom, hogy mennyivel értelmesebben is el lehetett volna tölteni. Kolozsi: Értelmetlen dolog arról elmélkedni, hogy mit kellett volna másképpen, amikor az ember már nem tudja megváltoztatni. Kábái Juci: Ja, úgy meghalni, hogy az ember azt érezze, hogy elcseszte. Solti: Lehet, hogy úgy jobb meghalni. Kábái Juci: Mórt jobb? Solti: Mert szerintem akkor rosszabb, ha arra gondol, hogy milyen jó volt, nem? Kántor Irén: Hogy érted ezt, hogy akkor rossz, hajó volt? Solti: Tulajdonképpen. Nem? Kántor Irén: Nem tudom, ezt nem értem. Barcsai: Ez a baj, látjátok, hogy egy nő semmit nem ért, még azt sem, ami egyszerű, amit még egy gyerek is. Kántor Irén: De ezt hogy kell? Barcsai: Hát mintha egy szar darabban játszol, akkor rendkívül jó, szinte felüdülés, ha végre, pláne ha leveszik a színlapról, de ha egy jóban, akkor az rossz, hogy vége. Kántor Irén: Azért hogy meghal az ember, az nem olyan, hogy vége az előadásnak. Barcsai: Csak képletesen. Kántor Irén: Képletesen? Szerintem úgy sem jó, képletesen sem. Barcsai: Jó, mert minden hasonlat sántít, akkor jó, ha sántít, mert ha nem sántítana, akkor már nem is hasonlat lenne, hanem maga a dolog. Márványi: Te ilyen filozófus vagy? Azt hittem, csak a nők...
