Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Márai Sándor ismeretlen tárcái 1915-ből - A szalánci vár; Riportok az utcáról - Goszpodin pomiluj, Ósz; Jegygyűrű; Háborús mozaikok - Tegnap reggel, Estvány bácsi; Gábriellé D’Annunzió; Dinnyéket... ; Jegyzetek; Szeptember elsején; Pegoud (tárcák; közzéteszi: Ötvös Anna)
12 Márai Sándor ismeretlen tárcái 1915-ből 1915. szeptember 4.. péntek. 227. szám, 3. „Pegoud alacsony emberke volt, villogó szemű, rövidre nyírt bajuszú..— így írja ezt minapi háborús nekrológjában egy fővárosi újság. Pegoud meghalt, megölték. Pegoud, Pegoud, Pegoud..., ha ezt így sokáig mondjuk, végül már azt sem tudom, mit jelent. Az ember van így néha nevekkel. Ez a hat betű egy alacsony emberkét jelentett, kinek villogott a szeme, rövidre nyírt bajuszt hordott és egy pillanatra - tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be őszintén -, egy pillanatra lázba hozta egész Európát. Minket is: Mit csinált Pegoud? Valahol a magas ég felé tartva a levegőben, hirtelen megfordult a monoplánnal, bukfencet csinált, és megint lejött közénk, nekitámaszkodott egy fatörzsnek, cigarettázott, a bajuszát rágta, és gúnyos, szellemes csirkefogó mosollyal grimace-t vágott a bámulok és szömyülködők felé. Emlékeznek még, mit mondott: mikor fejjel lefelé voltam a géppel, a tarkómra csöpögött a benzin és ez olyan kellemes volt, mint mikor a borbélynál a fejemet mossák... Ebben a pillanatban Scott kapitányra gondolok, ki társával együtt elpusztult a grönlandi mezőkön, csak azért, hogy valami újat nyújtson az emberiségnek, aztán Pe- goudra gondolok, erre a kedves, rokonszenves csirkefogóra, aki semmi különösen naggyal nem ajándékozta meg az embereket, csak szemtelenkedett a levegőben, grimace-t vágott a halál felé, és kinevetett minket. Most, hogy így elgondolkozom, öntudatosan és nyugodtan elgondolkozom Pegoud felől, mondom, most érzem csak, hogy mióta megtudtam, ez a név, ez a fogalom, vagy nevezzük, ahogy tetszik, menynyire bennem élt, mennyire hozzátartozott az énemhez Pegoud. Kedves Pegoud. - A szerkesztőség ablaka előtt esemyős emberek állnak, csúnya esős reggel van, az esernyők alatt összedugják az emberek fejeiket, és szigorú képpel néznek valamit. Mit néznek? Hja, igaz, hiszen háború van. A térképet nézik. Pegoud... Ellenség volt. Márai. * * * Márai Sándor életművének feldolgozása csak az 1990-es évek elején kezdődött el, hagyatékának hazahozatalára pedig 1997-ben került sor. Ez lehet az oka annak, hogy feleségéről, Loláról keveset tudunk. Mivel Matzner Ilona szintén kassai volt, kutatni kezdtem a családja történetét. Anyai nagyapja, dr. Moskovics Jakab Kassa szabad királyi város tiszti főorvosa volt négy évtizeden keresztül, nagyanyja, Kom Mária a város jótékony női egyesületeinek egyik oszlopos tagja. Ennek a jótékonysági és szociális munkának lett folytatója édesanyja, Moskovics Irén. Édesapja, Matzner Samu morva származású, aki katonaként került Kassára 1893-ban. 1901-ben már bekapcsolódott a város magyar kulturális életébe azzal, hogy Vitéz Antal könyvkereskedőtől megvásárolta a Felsőmagyarország című napilapot, majd 1904 elején nyomdát rendezett be a Maléter-palotában Felsőmagyarország nyomda néven. 1906 és 1918 között pedig Morvái Sámuel név alatt felelős szerkesztője is volt a lapnak, amely a 20. század első évtizedeiben a legjelentősebb kassai napilap volt, s a
