Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Márai Sándor ismeretlen tárcái 1915-ből - A szalánci vár; Riportok az utcáról - Goszpodin pomiluj, Ósz; Jegygyűrű; Háborús mozaikok - Tegnap reggel, Estvány bácsi; Gábriellé D’Annunzió; Dinnyéket... ; Jegyzetek; Szeptember elsején; Pegoud (tárcák; közzéteszi: Ötvös Anna)
Márai Sándor ismeretlen tárcái 1915-böl 13 liberális polgárság véleményét tükrözte. Matzner 1919-ben a nyomda nevét Glóbusra változtatta, a lap nevét pedig Kassai Naplóra. Később ennek a napilapnak volt berlini és párizsi munkatársa Márai Sándor. A Matzner családra vonatkozó adatok és tények gyűjtése során találtam rá a Fel- sőmagyarország egyik 1915. évi augusztusi számában egy Márai aláírással közreadott tárcára, és ezt még nyolc számban követte összesen tíz írás, melyek ez idáig ismeretlenek voltak. Ezeket a fentiekben közlöm. Ezen írásokkal kapcsolatban először is hadd idézzem itt Márai Sándor Egy polgár vallomásai című regényének egyik bekezdését: „A »szerkesztőség« legtöbbször homályos szobácska volt a nyomda szomszédságában s egyidejűleg itt rendezték be a raktárt, kiadóhivatalt és az elmaradhatatlan papírkereskedést is, a makulatúra savanyú, állott szaga elkeveredett a nyomdafesték és az ólompor nehéz, fojtogató páráival, a »főszerkesztő« szivarozva ült a kiadóhivatali íróasztal mellett és kormánypárti pausálékon, vagy előnyös állami nyomdamunkák megszerzésén törte a fejét, a szerkesztő a pesti telefont ragasztotta le a szomszéd asztalnál, s az üvegajtón áthallatszott a nyomtatógép zúgása és a hajtogatólányok éneke. Varázsos helyiség volt ez s aki légkörét megismerte egyszer, elveszett. A szomszéd teremben magas, a fedőlapon apró rekeszekre osztott szedőszekrényekben porosodott a Betű. Diákkoromban elfogódottan lopakodtam be az ismerős helyi nyomdák szedő-szobájába, néztem a kéziszedők munkáját, míg az öreg Banekovics, a helyi szedők doyenje s a legnagyobb helyi lap mettőrje, egy napon reám szólt: »Nincs vezércikkünk, fiatalúr, írjon valamit.« Átmentem a szerkesztőségi szobába, amely éppen üres volt — a szerkesztő kártyázott valahol -, leültem az egyik asztalhoz, találtam néhány kutyanyelvet, rágni kezdtem a tollszár hegyét s írtam egy vezércikket a kártékony és önkényes városi gazdálkodás ellen. Banekovics elolvasta a cikket, megdicsért, rögtön kiszedte, saját kezűleg betördelte s estére meg is jelent. Izgatottan jártam a városban egész nap, úgy éreztem, valami jóvátehetetlen történt velem. Tizennégy éves voltam.” Márainak ezen műve köztudottan önéletrajzi ihletésű regény, ennek ellenére nem értelmezhetjük szó szerint a benne leírtakat, mert irodalmi műfajról lévén szó, nem a tényeken és az adatokon van a hangsúly. Mégis kiemelnék belőle néhány fontos információt. Banekovics György élő, létező személy volt, Kassa egyik ismert tipográfusa, aki Márai publicisztikai működésének elindításában jelentős szerepet játszott. Ezt maga az író is bizonyítja azzal, hogy nem nevezi meg sem a lapot, sem a főszerkesztőjét, csak a lap szedőjét. Banekovics mint nyomdavezető szerepel a kassai 1913—1914-es évi címjegyzékben, és 1902 és 1928 között élt és dolgozott Kassán mint nyomdász, legutoljára a Globus nyomdában. Ezért is elképzelhető, hogy 1915-ben a Globus jogelődjénél, a Felsőmagyar- ország nyomdában dolgozott. A nyomdászok a munkás-intelligenciához tartoztak. Tanult, olvasott, művelt emberek voltak, könyvtáruk volt a kassai Munkásotthonban, szakegyesületeket, turistaegyesületeket, munkásbetegsegélyző-pénztárt működtettek, és tennészetesen politizáltak is. Ok szerkesztették a Kassai Munkás című szociáldemokrata hetilapot, amelyet a Felsőmagyarország nyomdában nyomtak, és a szerkesztő - Surányi Lajos - hadba vonulása után Banekovics György vette át a lap szerkesztését 1914. augusztus 1-jén. Nem sokkal ezután a belügymisztérium betiltotta a lapot (1914. 8. 12.).
