Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)
Főszereplő a halál 25 Erzsi: Bizony, bekukucskálunk a bőr alá. Márványi: Fú, de rosszul hangzik ez a bőr alá kukucskálás. Még jó, hogy a Laci van rosz- szul. Kábái Juci: Azért nehogy már örüljél a másik bajának. Márványi: Nem úgy, csak hogy nekem az nagyon rossz lenne, nekem mindenem annyira érzékeny, még a bőröm is. Barcsai: Pedig jobb lenne, ha nem a bőröd lenne érzékeny, hanem a szíved, akkor többet hoztál volna ki magadból. Márványi: A Lacinak az érzékeny, és akkor mi lett a több, hogy itt fuldoklik... Barcsai: Ez a Márványi egy katasztrófa... Solti: Az operettben nem kell gondolkodni. Az operettnek az a lényege. Ott csak énekelni kell, s ha rezonál a fejed, amúgy sem tudsz semmire gondolni. Erzsi: Mondja, Laci bácsi, hogy van? Szorít még az a szívecske? Kolozsi: Kicsit még nyom a mellkasomnál, olyan, mint mikor Lear voltam, az a nagy érzés van ott. Pont úgy feszít. Solti: Hát igen, a Laci a Leart is szívből játszotta, nagyon ott volt a szíve, az biztos, nagyon tudta, most meg is kapja a Kossuthot. Kábái Juci: Hagyjad, Konrád, a Lacit, mert a Laci mindig nagy művész volt, nagyon nagy, és neked, aki még most is... a múltkor tolókocsival... PÉCSI Kata: Mi volt a Konráddal, milyen tolókocsival...? Solti: Semmi nem volt, semmi, csak leestem a lábamról. Van ilyen az én koromban. Kábái Juci: Mégis ott nyomultál a hősök terén, valami népgyűlésen. Solti: Oda engemet toltak, a gyerekeim. Kábái Juci: Milyen gyerekeid vannak, hogy oda tolnak, ahová nem is akarsz menni? Solti: Nekem azt mondták, egy kis friss levegő kell, attól gyógyulok, és ott az lesz, mert ott a liget. Kábái Juci: Neked a friss levegő egy náci gyűlés? Barcsai: Hagyjad már, Jucika, a Konrádot, amikor Bánkot játszott, akkor neked is megdobbant a szíved. Solti: Meg Tiborcot. Márványi: Hogy lehet valaki egyszerre Bánk is, meg Tiborc is, nem értem. Barcsai: Azért, Robikám, mert nálatok semmit nem tudnak a művészetről, csak a seggeteket rázzátok csillogó gatyákban, hogy az embernek kifordul a gyomra. Márványi: Abban, amit mi játszunk, ott van a nép érzése, ott van teljesen. Barcsai: Abban csak a linkelés van, hogy az élet egy nagy könnyűség, pille, meg méz, ilyesmi... Márványi: Mit gondolsz, érdekli a népet a Bánk bán? Tudod, ki van ott? Néhány zavaros agyú hazafi meg az iskolások, mert nekik kötelező. Az agyukra megy a hülye Tiborc, meg a vonaglás a színpadon, hogy haza meg sors. Tudod te, hol a nép? Kolozsi: Ha tudom, hogy itt a Márványi Robi, akkor nem jövök, ha tudom. Barcsai: Tudtad. Kolozsi: Akkor, ha tudom, hogy ilyen, akkor nem. Barcsai: Azt nem tudhattuk. Kolozsi: Inkább két náci, mint egy operettringyó.
