Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - SZEMLE - Orosz István: Plakát(h)-(Barát(h)ok (jegyzet)
SZEMLE 75 is. Az elektronikus médiák ábrázata egyre intemacionálisabb, s a stílusjegyek alapján nem nagyon lehet eldönteni a tervezőgrafikusi alkotásokról, hogy a világ mely táján készültek, ki készítette őket, sőt olykor azt sem, miért. Akad azonban, akinek, történjen bármi, fontos a plakát. Az a nagypámahuzatnyi nyomtatott papír is, de még inkább az a gondolkozási formd, amely a plakátot jelenti. A gondolat képpé fordítása, az egyértelmű fogalmazás, az emblematikus tömörítés, a meglepetés, a megállítás, a formák, a ritmusok, a kontrasztok, a kevés, dekoratív szín használata meg ilyesmik. Nem folytatom, nézzenek körül. A Baráth-plakárokról beszélek, a plakát-barátokról és persze a plakátok Ferencéről, aki fütyül arra, hogy a műfajon túllép az idő. O meg túllép e mai kocsmán. Műhelye plakátmagányában a falragasz grand art-tá manifesztálódik. És tovább. Hát ennyit az elefántcsonttoronyról. Persze, ha már itt vagyunk, s ha láthatunk régi Baráth-plakátokat, észre kell vennünk valami mást is. Ezek a munkák valaha pontosan meghatározott feladatot töltöttek be. Funkcionáltak. Az volt a dolguk, hogy mondjuk egy bizonyos rendezvényre elmenjenek az emberek, és a hely, ahova elmennek - teszem azt az újvidéki magyar színház -, ettől életben maradjon, sőt talán még szerzőit (például Tolnai Ottót) és színészeit (például Ladik Katalint) is kifizethesse. A plakátok ott és akkor, jól vagy rosszul, bizonyára betöltötték ezt a feladatukat. Küldöncök voltak, s lihegve szóltak. Ma már kit érdekel mindez. Elkezdenek beszélni a világról, amelyben készültek, és arról, ahogy alkotójuk érezte magát abban a világban. Különös szineváltozáson mennek keresztül, titkos tartalmak, rejtett áthallások, személyes üzenetek szólalnak meg bennük, amelyek függetlenek attól az egy-, kori feladattól. Hajói megnézik, rájönnek, hogy mindegyik mögött mindig ott áll, személyesen maga Baráth. Annyi példányban, ahányban csak kell. Ott van a harapós kávéscsésze, a matyómintás fehér ló, a platóni testeket tojó tyúk, a vérben tapicskoló nagy keleti