Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - SZEMLE - Orosz István: Plakát(h)-(Barát(h)ok (jegyzet)
76 SZEMLE patkány, a szemekkel telehintett nyakkendő, a szarni kivágott macska és a pöttyeivel könnyező katica mögött. 0 a mérték. A garancia. Ennyit meg a plakátságról. Meg talán arról, hogy miben különbözik mindez az efemer reklámnyomtatványtól. Baráth- tükrök — mondjuk róluk, és beléjük nézve saját látomásainkkal dúsul a kép. Egy műalkotás nem egy, annyi, ahányan megnézik. Baráth kezdte, és mi, a bámészok, fejezzük be azzal, hogy megleljük a saját nézőpontunkat, szemszögünket, amiről ugye, mondanom sem kell, hogy nem a retina innenső oldalán van. Igen, ott (itt) bent. Máris a barátságnál járunk. Baráthot könnyű szeretni; amióta ismerem, szemernyit sem változott. Sem a stílusa, sem a tartása, sem haj választékának geometriája. Ebből aztán világosan következik, hogy képtelen megöregedni, pedig olyan vénségesen vén tanítványai voltak, mint Kassák, Moholy vagy Malevics. Lehet, hogy itt vannak ők is valahol a hátsó sorban, vagy inkább holnap ugranak el, mert már nem bírják a tömeget. Az ő esetükben ez érthető. Mi pedig élvezzük a tárlatot — kissé meg is hatódhatunk -, és köszönjük meg, hogy ez az úr itt, velünk - vagy kicsit inkább fölöttünk —, még mindig kitüntet bennünket a barát(h)ságával. OROSZ ISTVÁN
