Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Fónod Zoltán: A modern magyar irodalom elkötelezettje (tanulmány Grendel Lajos pályakezdéséről)

A modem magyar irodalom elkötelezettje

57

bi meghatározó müveit is felhozhatnánk, melyek az önfeltárás különböző lehetőségeinek kiaknázásával a határon túli (kisebbségi) magyar irodalmak számára is követendő példává váltak.

Való igaz, Grendel írásai nem személytelenek, és az is, hogy - Görömbei Andrást idézve - „a tárgyilagos ábrázolást a legkülönfélébb módokon humanizálja”.“ Mesterei közt ott találni többek közt Karinthy Frigyest „elmés-ironikus stílusával”, az argentin Cortázart „álomképeivel, a kaikai szorongásokkal”, Mészölyt „világlátásával és írásmüvészetével”, Örkény Istvánt „iróniájával”. „Szakmai” elfogadtatásában nagy szerepet játszottak az olyan kiváló felkészültségű magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok, mint Szegedy-Maszák Mihály, Kulcsár Szabó Ernő, Szörényi László, továbbá azok, akik évtizedek óta kitüntető figyelemmel kö- vették/követik a kisebbségi magyar irodalmak fejlődését: Czine Mihály, Pomogáts Béla, Görömbei András, Pécsi Györgyi, Szirák Péter, Márkus Béla és mások. írónk szlovákiai magyar visszhangja érthetetlen módon jóval visszafogottabb volt. Kritikusainkat a legkevésbé sem zavarta, hogy - jó néhány esetben! - a szlovák „fogadtatás” is megelőzte őket.

Aligha véletlen, hogy Szirák Péter 1995-ös kismonográfiájában Grendel Lajossal kapcsolatban az író egyetemi tanulmányaival összefüggésben, 1968 őszén, elsősorban a „vélemények pluralizmusát” említi, megemlítve, Grendel ekkor ismerkedett meg - Pozsonyban! - „a modem magyar irodalommal és a világirodalommal is”. De vélhetően Grendelnek a pályaválasztása is „besegített” abban, hogy írói ambíciói teljesüljenek. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1973-tól a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője lett, 1990 áprilisától 1992 júniusáig az Irodalmi Szemle főszerkesztője, majd 1994 májusáig a Kalligram irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője, később a lap főmunkatársa, illetve a Kalligram Könyvkiadó kiadásvezetője. Az 1997-1998-as tanévtől új munkakör vonzásába került: ekkortól már a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének az adjunktusa. írói munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el (többek között József Attila-díj, 1990; Madách Imre-díj, 1997; Ady Endre-díj, 1997; Kossuth-díj, 1999; Szlovákiában a Pribina-kereszt I. fokozata, 2003 stb.).

Grendel Lajost prózaíróként, elsősorban regényíróként tartja számon a magyar közvélemény, idehaza és a határokon túl is. írói pályáját novellistaként kezdte, és a kisprózához a későbbi évtizedekben sem lett hűtlen. Novelláinak többsége olyan történetekre épül, melyek az álom, a fantasztikum és a valóság határán játszódnak. Elbeszélésmódja szűkszavú, tömör, novellái cselekménye többnyire egyenes vonalú. Igazi irodalmi „belépőjét” a már említett Hűtlenek című novelláskötete és az Éleslövészet című kisregénye jelentette. Tulajdonképpen már első kötetének borítólapján megfogalmazta elképzeléseit, szándékait: „Meggyőződésem, hogy a társadalmi és nemzeti önismerethez az emberi önismereten kereszetül vezet az út, nem pedig fordítva. Sokáig azt hittem, minden jó irodalmi mű elsősorban etikai gesztus. Ma már tudom, hogy ez kevés. Tárgyi hitelesség helyett az érzések és gon