Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Fónod Zoltán: A modern magyar irodalom elkötelezettje (tanulmány Grendel Lajos pályakezdéséről)
58 Fonod Zoltán dolatok spontán hitelességére, őszinte indulatra, a látomás egyetemességére - többsíkú ábrázolására törekszem.” De ezeket a gondolatokat fülszövege utolsó mondatával rögtön felül is írja: „Egy következő kötet is újrakezdés lehet csupán.” Amely, a két esztendővel későbbi Éleslövészet ugyancsak egy sokat mondó „önvallomással” kezdődik: „Az önzetlen jóságról és önfeláldozásról kellene írni. A született jóságról.” Grendel mégsem a hitben keresi a „megigazulást”, hanem a gondolatok erejében meg az alaposan kimunkált „szövegben”. A kötet hátsó borítóján pedig ez olvasható: „Mindenesetre ebben a könyvben több a vívódás, mint az epika, s hogy ez javára vált-e, nem tudhatom. Másképpen azonban nem íródhatott volna meg, ebben biztos vagyok.” A szerkesztő felvezető szövege szerint a szerző „a csehszlovákiai magyar próza új hullámának képviselője [...] Új kötete merész kísérlet a valóság és álom határait egybemosó, ennek ellenére mélyen realista prózatípus megteremtésére [...] kirajzolódik előttünk a nemzetiségben, társadalomban, egyetemes emberi értékekben gondolkodó intellektuális hős rokonszenves arcéle”. Szirák Péter kismonográfiájából megtudhatjuk azt is, hogy egy 1987-es interjúban Grendel Lajos arról a hatásról beszélt, melyet Faulkner művei, munkássága gyakorolt rá. Vélhetően pedig Mészöly Miklós iránti „tartozását” is egyenlítette azzal, hogy A tények mágiája (2002) című kötetében példaképe időskori prózáját értékelte. A magyar irodalom paradigmaváltásának „levezénylésében” Mészölynek minden kétséget kizáróan óriási szerepe volt, s a változások egyik kezdeményezőjeként tekint ma is rá az irodalomtudomány. Kétségtelen azonban az is, hogy — és most Gendel Lajost idézzük - „bizonyos mértékig maga is áldozatává vált ennek a fordulatnak”. Kulcsár Szabó Ernő szerint „...Mészöly prózaírói pályáját is alapjaiban határozta meg a modernség ún. második hullámának világtapasztalata és szellemisége. Voltaképpen már a kádári »konszolidáció« időszakában érzékelhető volt, hogy míg az új szembenézés és az önvizsgálat irodalma tetemes mértékben a megváltozott politikai helyzet felhajtóerőire is támaszkodott, Mészöly inkább a maga választotta művészi létértelmezés formanyelvének logikáját követte”. „Hogy miképpen lehetséges a Krúdytól (is) örökölt nyelven és szemlélet által a faulkneri drámaiságot áthasonítani”, erre az Éleslövészet és a Galeri is választ adhat. Grendel Lajos tehetségét és irodalmi adottságait három évtized távlatából próbáljuk most megidézni. 1981-ben „az egyik legfiatalabb és legtehetségesebb prózaíró jelentkezéseként” említettem Grendel Lajos Hűtlenek (1979) cimü kötetét. „Nem vitás, hogy Grendel felkészültsége, tájékozottsága, olvasottsága más, mint Berecké vagy Kovács Magdáé, és más, mint Dubáé vagy Gál Sándoré. [...] Munkássága kiemelkedő művészi értékeit, újításait, nyelvi erejének gazdagságát novelláiban éppúgy felfedezhetjük, mint Éleslövészet című kisregényében.” Az Éleslövészet a 17. századtól napjainkig nagykiterjedésű eseménysor képeit villantja elénk. A 140 oldalnyi kisregény egy kisváros életét mutatja be, ahol három menetben ölnek, rabolnak, pusztítanak, és a történelem mindezt újraismételi. Az idősíkok váltogatása mellett a történelmi események folytonossága, ismétlő
