Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Fónod Zoltán: A modern magyar irodalom elkötelezettje (tanulmány Grendel Lajos pályakezdéséről)
FONOD ZOLTÁN A modern magyar irodalom elkötelezettje Grendel Lajos pályájának első szakasza — I. Kevés kisebbségi magyar író büszkélkedhet tájainkon olyan sikeres pályakezdéssel, mint Grendel Lajos. Ha kedélyeskedni akarnék, azzal is kezdhetném. Mai próféta című versével adta le a „névjegyét” az irodalomban. Később, persze nem a „próféta” mocorgott benne, hanem az író, akinek van mondanivalója, s nem csupán a sorstársai, esetenként a világ számára is. Jelzés értékű volt, hogy nem verssel folytatta a pályáját, hanem prózával. Első elbeszélése, A teniszlabda volt a folytatás, mely első versét követően ugyancsak az Irodalmi Szemlében jelent meg. Indulása váratlan volt, azt is mondhatnám, eseményszámba ment, bár nem volt rendhagyó. A kiadó „új csodára” várt, ami - az egyetemista, majd könyvszerkesztő, később lapszerkesztő — Grendel Lajos személyében végül is beteljesedett. Prózaírók közül Grendel Lajos az utolsó három évtizedben az egyik legimpozánsabb pályát futotta be. Művészi tudatosság, formabiztonság és árnyalt, kifejező nyelvezet jellemzi müveit. Az Eleslövészet (1981), a Galeri (1982) és az Áttételek (1985) című regényei a történelmi múltban, félmúltban játszódnak. Regényei bár önéletrajzi ihletésüek, Grendel hatásosan „elidegeníti” magától a témát, s így néz szembe a polgári lét és a - kisebbségi magyar - történelem eseményeivel, hordalékaival. A Bőröndök tartalma (1987) című novelláskötete a modem kispróza műfaját képviseli, melynek olyan, polgárjogot nyert előzményei vannak a magyar irodalomban, mint Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Nagy Lajos, Kosztolányi Dezső és a nagy példakép, Mészöly Miklós prózája. Grendel esszészerüen s egyben realista módon közeledik a bizarabb témákhoz is; jelzőrendszere, választékos nyelvezete egyaránt kiváló. „Gyorsan és problémamentesen került a nemzetiségi irodalom legjobbjai közé” - írtam róla az 1980-as évek végén. Több évtizedes munkája eredményeként regényei sokrétűsége, tartalmi gazdagsága a korszakváltás legjobbjai között jelöli ki a helyét az egyetemes magyar irodalomban. A felkészülés izgalma és felelőssége is közrejátszhatott abban, hogy az 1979-ben megjelent Hűtlenek című elbeszéléskötetét nyolcéves érési folyamat előzte meg. Az Eleslövészet című kisregénye viszont két évvel később, Grendel számára a „krisztusi-kor” tájékán (1981-ben) jutott el az olvasókhoz. Feltehetően nemcsak a „téma” alakult, formálódott ez idő alatt az íróban, hanem vele együtt az újítás és a „másként akarás” szándéka is.1 Részlet egy hosszabb pályaképből. - A szert