Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Duba Gyula: „ ...az idő is hazánk” (esszé Örkény Istvánról)
50 Duba Gyula jöttek a 20. század háborúi, tragikus ellentmondásai, apokaliptikus poklai. Ilyen értelemben modem műfaj a groteszk, állítja, bár gyökerei Cervantesig és Rabelais-ig nyúlnak vissza, kiteljesedése a 20. századé. A groteszk látás és ábrázolásmód, ahogy Örkény műveli, nem kritikai műfaj, hanem filozófiai természetű életszemlélet, szellemi létforma. Nem kíván - legalábbis közvetlenül - tanítani, nem akar változtatni a dolgokon, sokkal inkább láttatni, ábrázolni akarja őket. Tiszta esztétikum. Együttgondolkodásra késztet, a befogadó együttműködésére számít. A lehetőségek feltárásának műfaja. Utángondolásra, az igazság megsejtésére ösztönöz. Örkény hálás riportalany és beszélgetőtárs, szóbeli teljesítményét vaskos kötet, a Párbeszéd a groteszkről tartalmazza. S miközben önmagát és műveit magyarázza, ugyanakkor a valóság titkait fürkészi, zárait feszegeti, gondolkodó, ám nem elvont módszerű. Ahogy a modem bölcselők sem, ha vannak még, nem rendszeralkotók, nem a világ szerkezetét egységében összefogó gondolkodók. A klasszikus filozófiai rendszerek ideje, úgy tűnik, lejárt. A modern filozófia a jelenségeket igyekszik magyarázni, a tények hátterét tisztázni, a filozófiatörténet művelői a gondolkodás múltját idézik fel, egykori igazságokat korszerűsítenek. Némileg inkább írói munka ez már, Örkénynél életérzés. A mai világ áttekinthetetlennek tűnik fel, nincs rendszere, szerkezete, csak jelenségei és sémái, gondolati csomópontjai vannak. Az Egyperces novellák a felfedezés és megsejtés villanásai, olyan fények, amelyek a történések sűrűjébe, a formák és értékek halmazába világítanak be. S mintegy felvillantják a bizonyosság egy-egy pontját, mely azonban maga is csupán lehetőség és sugallat több más esély közül. Az országos hírt követően Örkény, drámái révén a világba tör. Epikus alkatára utal, hogy mind a Tóték, mind a Macskajáték kisregény formában talán már korábban megvolt, mint színmüvekként. Ez utóbbiként világhírű mindkettő. A Tóték annyira magyar lelkületű darab, hogy nem könnyű elképzelni, tragikuma mélységét mint értik meg más nemzetek fiai. A Macskajáték ilyen szempontból „nemzetközibb”, polgári lelkülete révén is nyitottabb „Örkényi” mű mindkettő, s egyetemes. Sajátosságuk megértéhez segítségünkre lehet a Levelek egy percben című kötet, mely egyedülálló olvasmány, az író személyes vallomása, önéletrajza, portréja. Arra a kérdésre is választ ad, hogyan, mi módon lehet hazánk az idő?! A könyv a fogságból haza írt leveleit is tartalmazza. Sajátos fogság volt ez. Örkény összejött a moszkvai magyar emigráció tagjaival, kivételes helyzetbe került, az Igaz Szó című hadifogolyújságot szerkesztette. Az együttműködés meghatározta helyzetét, szabad írást jelentett, majd jött az 1956-os szerepvállalás és a négyéves letiltás, meg a légüres tér, a zárt belső világ. Ekkor lesz számára az irodalom igaza, az irodalom valósága a legfontosabb. És amely terméketlennek tűnő évek készítik elő és hozzák meg a „nagy meglepetést”. Örkény nagy levelező, s mindig érdemi gondolatokat, tényeket közöl a címzettekkel. Dokumentálják drámái, prózája idegen nyelvekre fordításának körülményeit, baráti levelei alkalomszerűek, frissen és gazdagon tükrözik évődő kedvét, vagy éppenséggel gondjait, tréfás és bensőséges baráti bizalmaskodásaikat. Szerkesztői üzenetei, kollégákhoz írt levelei esztétikai elmélkedésekben gazdagok, gondolatiságban tártál-
