Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 3. — A nem létező létező; Van minden, ahogy van; A nagypéntek (esszék)
GÁL SÁNDOR Kitágult nap 3. A nem létező létező A történelem során több elmélet jött létre a Mindenség kezdetéről-alakulásáról az Isten-Teremtő és az ősrobbanás között. Ez utóbbi két felfogás olyan pillanatot jelenít meg, amely a „kezdetet” igyekszik hihetővé tenni. A jelenleg érvényes Szent Bibliában az első mondat ez: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (Már az arányok is abszurdak - a világmindenség és egy bolygó...) A tudomány mai állítása szerint - nem a Föld -, hanem a Mindenség keletkezésének „kezdete” az ősrobbanás mitikus ködéből gomolygott láthatóvá elénk... Éjszakánként, hajnalonként ezt az égi ragyogást bámulom és csodálom évtizedek óta. Az elképesztő és felfoghatatlan távolságok magasságát és mélységét, ezek tágulásának, vagy zsugorodásának ember által kiszámított iramát, s ezt a hihetetlen tágasságot működtető energiát... És igyekszem - nem sok sikerrel - megérteni és értelmezni mindazt, amit az emberiség sok évezredes tapasztalatai és tudományos megfigyelései alapján mostanáig egybefogott. A fogalmak önmagukká sűrűsödnek: anyag, tér, idő, Isten, teremtés - kezdet... Szóval, ebben az egészben önmagamat próbálom - bár ez nagyzolásnak tűnhet - meghatározni, mert tele vagyok kétellyel és bizonytalansággal mind az isteni, mind az emberi teremtéselméletekkel kapcsolatban. Ugyanis Mózes a „kezdetet” egyértelműen Istentől valónak mondja. János apostol azonban egy kicsit bonyolultabban fogalmaz: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.” Az ősrobbanás elmélete ennél jóval egyszerűbb, hogy úgy mondjam: anyagiasabb „kezdet”. Mert a létező mindenségről van bizonyítékunk, a létező Istenről azonban egyetlen elfogadható bizonyítékot sem talált eddig az emberiség. Az Ige testté válásának Istene - és folyamata - meghatározhatatlan. Rövidre zárva: a létezőt lehet tagadni. Ezzel szemben a nem létező nem is tagadható.! Ha ezek után azt állítom, hogy nincs Isten, akkor nem az Isten-létet tagadom, hanem a nem létezőt definiáltam. A nem létezőben csak hinni lehet, ezzel szemben a létezőt nem hinni kell, hanem elfogadni! így az Isten-hit az ember számára a létező és a nem létező közötti választás örök kérdése marad. Aki a nem létezőt elfogadja: hiszi az Isten létét, s vele együtt a teremtéskezdetet. Aki ugyanezt elutasítja az - én vagyok! De ugyanígy elutasítom az „ősrobbanás” végtelenül ködös elméletét is. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű: a kezdet utáni kérdésekre találok elfogadható vá
