Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Pollágh Péter: Fecske (vers)
28 Németh Zoltán Három fejjel talán könnyebb lenne azt az egyet eltakarni. 5.5.1.3 5.5.1.4. Üszkös seb. Szereti ezt az arcot. 5.5.6.1. Van, egyetlen betű, amely hagyja magát leírni? Az igaziakra gondoltam. 5.5.6.5. Amelynek kitépte nyelvét, és nyersen elfogyasztotta, azét. POLLÁGH PÉTER Fecske Te csináltad a nyarat, fecske. Büszke vagyok rád, ha utaznom kell, téged hívlak. Ősz konty, blézerekkel teli koffer, meg kistáska brossokkal, gombostűkkel: erről megismersz. Mennyijei: a cigarettán is te voltál. Emlékszel? Nevess, fecske, rólad füstöt neveztek el. Látod, én már nevetek is: visszaadod a hangomat. Sok kalcium kell, különben eltörök, mint egy gyógyszer. De nem ógok, csak megyek, ügetek a magas lóval, a nyeretlen kétévessel, a drága pejjel: te adod alám, te repteted, fecske. Mindenki lesajnált, rá se ránts: visszaadom a rangodat. Hogy még egyszer zsoké lehetek: köszönöm most neked.
