Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Németh Zoltán: Mondatok a semmiből (versek egy ciklusból)

NÉMETH ZOLTÁN

Mondatok a semmiből

3.2.3.9.

Én sosem tudtam, ki vagy, mert amikor olvastál, úgy gondoltál magadra, mint rám, menekülés idején, amikor nem gondolok magamra, csak meg akarok felelni a menekülésnek, nélküled.

3.4.3.3.

Méz, kulcstartónak.

4.4.2.2.

Kisfiamnak

olyan tempót diktáltam biciklizés közben, hogy a megerőltetéstől hosszában felrepedtek az erei, és mire hívtam a mentőket, elvérzett.

4.4.3.4.

Könyvek.

Csak a borítójukat vettem meg, még a könyvesboltban kivágtam az

oldalakat,

és visszaraktam a polcra.

4.4.3.5.

A fogorvos fogai süvegcukorból, a játszótéren csapdavasak. Szopogatásra.

4.4.3.6.

Remegj, csillag, remegj, a másik oldalra.

4.4.3.8.

Nem tudott szabadulni attól, hogy a bőr szőnyeg, a szőnyeg.

4.4.4.2.

Ugyanazt írod,

ha két kézzel írsz egyszerre?

4.4.4.7.

A Holdat, a Napot és a csillagokat kiszántja az égboltból, és beveti méregerős sötéttel.

Ezek után betelepíti élettel.

4.4.5.3.

Hároméves korom óta egyfolytában, megállás nélkül számolom az összes lépést és lélegzetvételt.

4.4.5.4.

Pontosan úgy ülök a székben, ahogy ülök a székben.

De még mindig pontatlan a megfogalmazás.

4.4.5.5.

Bálnaszív, ezer méter mélyen. Bálnaszív, tigrisgyomorban.

4.4.5. Ó.

Az egyik szám sosem pontosan arra a számra utal, amelyet jelent, hanem egy kicsit kevesebbvagy többre.