Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Jóslástan alapfokon - Kiscsütörtök (regényrészlet)
18 Vörös István Tímea is gyorsan megszabadult a nadrágjától. Ott állt bugyiban és melltartóban. De a combját igyekezett árnyékban tartani. Kibontotta copfba fogott haját, és előrehalmozta a mellére, majd nem is várva ellenszolgáltatásra, ledobta a melltartóját. A szentségit, szaladt ki a fiú száján. Tetszem? Nagyon. Te is szép vagy. A fiú majdnem elsírta magát. Ezt még sose mondták nekem. Mert az emberek vakok. Tímea odalépett, és egy puszit nyomott a zavart fiú meztelen mellkasára. Pont egy fejjel volt alacsonyabb nála. Megérezte, hogy az érdes bőrű kéz a hajába túr. Szép vagy, hallott maga fölött egy hangot, de ez a hang most mélyebb és bársonyosabb volt, mint az iménti remegő. A fene egye meg. Jót cselekedtem, gondolta Tímea. Segítettem felnőtté válni ennek a mamlasznak. Máris férfi. Le merném fogadni, hogy egy héten belül talál munkát. Tímea nem szeretett jót tenni. De mégannyira sem szeretett rosszat tenni. Most úgy érezte, egyszerre teszi mind a kettőt, és ettől megrészegedett. Nincs valami piád?, kérdezte, és a fiú megkönnyebbülten bontakozott ki az öleléséből. Apám tart itt a fűtési időszakra egy kis saját főzésű pálinkát, de nincs poharam. Nem baj, majd iszunk az üvegből. A hatalmas kazán mellett a hátsó nyersbeton falnál állt egy vasszekrény, azt nyitotta ki az alsógatyában botorkáló ifjú férfi. Téged ugye Istvánnak hívnak? Igen, és a madaram pedig Pityuka. A szekrényben gumicsizma állt, egy vate- lines kabát és munkásnadrágok lógtak. Valahonnan a csizmák mögül került elő a címkéden fehér üveg. Csizmapálinka, gondolta Tímea, és érdekelni kezdte a dolog. Még sosem ivott pálinkát. A szekrényből egyszerre tódult ki férfiszag, ruhaszag, télszag és valami őszi rohadás aromája. Mi a beceneved? Arra szükség lehet a következőkben. Miért? Majd meglátod. Apám Pista, én Istika. Nálatok mindenki István? Nem, az anyám Istvánná. Szép név. A szüleim szerint az egész házban minden férfit Istvánnak hívnak. A te apád is az? Nem, de nem lakik velünk. Aha, értem. Nagyon szomorú vagy emiatt? Én sose vagyok szomorú.
