Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: Távol a szerelem (regényrészlet)
12 Grendel Lajos tudja ez, mit akar, de egyben hideg kő ült a szívére. Vagy miniszter lesz, vagy felakasztják. Jóval elmúlt már éjfél, amikor gyalog indult haza, mert nem jártak már a villamosok, a buszra meg majdnem egy órát kellett várni. Elénk szél csapott az arcába, és nagy cseppekben hullott az eső a fák lombjaiból. Zorró körül forogtak a gondolatai, újra meg újra visszatértek hozzá, mint aki nem tudja magát kontrollálni. Valami nem tetszett neki, holott semmi konkrétat nem tudott megnevezni. Zorró nem kérdezett az apjától a múltra vonatkozó részleteket, sem az anyjától, hogy meddig volt szűz. Már tizenöt-tizenhat évesen megtanult a pénzzel bánni, sőt elő is teremtette magának a pénzt. Aggódott miatta, de Zorro csak kinevette. A pénz mindenkié. Aki nem úgy táncol, ahogy a pénz diktálja, az előbb-utóbb koldus lesz. És ezt könnyen mondta, olyan könnyen, hogy Rudi lett volna képes megtenni, pedig a mai fiatalok számára egyszerű, mint a pipadohány. Nincs múlt, csak a jövő van. Olyan érzése támadt, hogy hirtelen rászakad egy fa vagy egy kerítés. Mindent elfelejteni. Kitágult a szembogara, és bevonta az egész várost. Még messze van a halál? Már közel van a halál? Ötvenen túl fokozatosan kirajzolódik a halál ábrája... Jutka aludt már, mint a bábbá vált pillangó. Három óra is elmúlt, mire Rudi ágyba került. Zavaros álmai voltak, de felébredéskor füstté váltak, csak az elmaradhatatlan rossz hangulatot hagyták vissza, mint egy sűrű, áthatolhatatlan kódot. Fél kettő volt vagy kettő? Nem is tudja. Jutka állt az ágyánál. — Egy nő keres. Rudi nem értett belőle semmit sem — Micsoda? — Szedd össze magad, és gyere ki. Csak németül beszél. Persze Jutka nem tud németül, de ez most valahogy arról is szólt, hogy a nő vele is akar beszélni. Ezt valahogy érezte. Rudi igyekezett jó pofát vágni, de ez nem nagyon sikerült neki. Teltkarcsú, cérnahangú, nem túl fiatalasszony volt, és túl ráncos. Föltételezhető koránál jóval idősebbnek látszott. Jutka szép csöndben kiment a konyhába, legalábbis Rudi azt hitte. — Miben állhatok a rendelkezésére? - kérdezte Rudi bizalmatlan hangon. Az asszony összezavarodott, nem tudott megfelelően a témához nyúlni. — A legjobb lesz, ha ezt átadom önnek. És most megváltozott a hangja, valahogy semlegesebb lett, mert nem hatott sem elfogódottnak, sem ünnepélyesnek. Egy hang volt, ahogy a rádióban vagy a tévében kell beszélni, szabatosan, jól kiejtve a szavakat, minden érzelmi többlet nélkül. Zorró is bejött a szobába, épp amikor nyúlt az asszony a táskába, s a keze fél csuklóig benne maradt. — Pardon - mondta Zorró. — Már itt sem vagyok. A nő kissé csodálkozva nézett a fiatalember után, nahát, nahát, gondolta, vagy a fene se tudja, hogy micsodát, Rudit kihozta a sodrából, de a legjobb ösztönét követte, s hallgatott. Az ismeretlen nő valami virágot húzott elő a műbőr táskából, műbőr virágot,
