Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: Távol a szerelem (regényrészlet)
Távol a szerelem 13 vagy tni a fenét. Nem volt virág, csak virágnak látszott, legalábbis így, messziről nézve. Közelebbről mégiscsak virág volt, de lefonnyadt virág, mely mind egy szálig száraz volt, az Isten tudja, mióta nem látott vizet. A nő felmutatta, mint valami pap az ol- táriszentséget.- Mi ez? - kérdezte Rudi csodálkozva. - Liliom? A nő bólintott.- Látom, nagy virágszakértő - mondta egy csipetnyi gúnnyal. - Már azt is sejti, hogy honnan van.-Nem kell kitalálnom. A nő sóhajtott, s ezúttal nem volt irónia a sóhajtásában, inkább csodálkozás, hogy ilyesmi még ma is előfordul, holott rég lejárt az az idő, amikor még jelentősége volt az ilyen dolognak.- Várt - mondta végül.- Az lehetetlen - mondta Rudi, és olyan rosszul lett, hogy az ábrázata, úgy érezte, fehér, mint a fehérre meszelt fal.- De igen! Bármilyen furcsa, egy ponton túl lehetséges. Hogy mi ez a pont, csak sejtem. És nem akarok őrült lenni. Pedig a legjobb barátnőm adta. O, igen. A legjobb barátnőm őrült volt, de lehetőleg normálisan viselkedett... Magának küldte, egy nappal a halála előtt. Túl volt egy ponton, amikor még az igazság még igazságnak nevezhető, és a valóság még úgy ki-be sétál az ablakon, mint a friss levegő. Nem is tudta, hogy ment el a nő. Egyszer csak nem volt a szobában, csak az üres helye a karosszékben, csak a roppant finom kölni szaga maradt utána. Csakis onnan tudta, hogy itt volt. Nehezen szedte magát össze. Kiment a konyhába, de a felesége nem volt ott. A többi szobában sem volt. Zorró sem. Mintha levegővé váltak volna. Üresen toporgott az előszoba szőnyegen, kinézett az udvarra, de a tág csend fogadta, valami misztikus csend, melybe beleborsódzott a háta. Senki sem volt, pedig épp a legnagyobb szüksége lett volna rájuk, mint a friss levegőre az áporodott levegő után. Minden másképpen volt. A mamája, G. bácsi, Erika... Mindenki hazudik. A sérthetetlen tökéletesség, amelybe úgy beleringatta magát, léket kapott, és egy óra múlva elsüllyed. Erika borzalom volt, egy széttöredezett angyal, de visszahozni lehetetlen volt. O, a Judit... O úgy hitte, csak a perc számít. Talán, majd ahogy öregszenek, ahogy kihull a foguk és a hajuk, ahogy kőkemény lesz a lábkörmük, talán meg is szeretik egymást. Mint az őszi rózsa a távoli meleget, amikor az semmit sem jelent már.
