Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Vladimír Holan: Táncolnak...; Hogyha majd; Négysoros; Végakaratomhoz; Tarló; Elhibázás; Élet (versek, Varga Imre fordításában)

4

Vladimír Holan versei

Hisz amíg éltem én, mindvégig néma voltam, némává tett a félsz, hogy ki nem mondhatom, mért ivott a pohár, amikor én kortyoltam, s hogy éjjel mért vágytam esthajnalcsillagom.

Kiürült palackom, s te üres borospohár, még egyszer, utószor így suttogok felétek: Akit cserepekre tört szét s eldobott a halál, agyő, halott testem, agyő, te sötét lélek!

Négysoros

Telihold altatótablettám, dormirál. Aludni sajnos így sem tudok. Megriaszt, álmomban hogy mi vár, mert napközben éberen álmodok.

V égakaratomhoz

i

Folyton ködből ködbe a csoda így tör be,

aztán az ébrenlét: mintha csak képzelnéd;

hogy aztán eltűnjön, fényből fénybe dűljön.

a jajból bajba jutsz, végül az obulus,

Ám ez a pillanat, ami életet ad. II.

amit majd kifizetsz, a túlpartravitct.

II.

Semmi semmibe dől... Csak az ablakrcdőny,

Virrasztva ágyadon, sorsodat álmodon,- egy napra, évekre? - marad leeresztve.

Tarló

Madárijesztő a tarlón.

Hát most vajon kit riaszt? Csak a köd ömlik pazarlón, elöntve az őszi gazt.

Nincsenek éhes madárkák, földben a mag is pihen.

S a közelítő halált már rettegi üres szivem.