Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - SZEMLE - Szabó Réka: Maximális hatás - minimális eszközhasználattal (Száz Pál új színházi rendezéséről)
SZEMLE 75 teszi a történéseket - s hogy nincsen megnyugtató vég egyik részben sem, csupán a végső nagy Vágyra való vágy, talán nem véletlen: „De jön talám egy ifjú, lészen az- mi édes hazánkban, az burúlt Pannóniában [...] Kinek az Szerencse kedvez, s Ez Világban talám jobb lakása, s kevesebb bol- gása lészen. Kit sem az Fortuna, sem az Cupido nem sebhít, hanem bémerölve az Venustól áldott szerelembe, béjut valamikor, s játszó dallal írja az édes Arcadiát.” A szöveg nyelvezetéről is érdemes pár szót ejteni, szoros összefüggésben tárgyalva az előző bekezdés szerelmi tematikájával, de itt inkább kitérve a gyakorlati megvalósításokra. Száz rendkívül jó megfigyelő, a régies nyelvezet rengeteg stilisztikai jellemzőjét játékba hozza, kihasználja, hogy az akkori nyelv ma már egészen más jelentéseket, árnyalatokat is tud implikálni. Gondolok itt elsősorban a lépten-nyomon felbukkanó, az időbeli távolság miatt keletkező nyelvi humorra, de nem kizárólagosan, hiszen a mai szleng különböző formulái is tetten érhetőek az Arcadia szövegfolyamában. Különösen fontosnak tartom kiemelni itt, a nyelvi kérdéseknél, hogy Száz elkerüli a manapság igencsak kézenfekvő megoldást, az irónia túlsúlyba helyezését (természetesen nem a kiiktatását), s ezzel nem csupán több buktatót vállal be, de adott esetben izgalmasabbá is teszi a szö- vegolvasást/-értelmezést. A kötet illusztrációit Tárcsái János készítette, s ezt már csak azért is lényeges hangsúlyozni, mert szöveg és kép viszonya nagyon is fontos értelmezői pont lehet a könyv olvasásakor. Tárcsái rajzai éppen úgy működnek, mint a szöveges részek: látszólag megidéznek valamit, de kicsit jobban elmélyedve a részletekben, látható lesz, hogy a finom iróniától éppen úgy nem mentesek a képek, mint a már említett „ürességtől”. Az 56. oldalon található illusztráció például egyszerre szerzői arckép, s valamiféle „felvilágosodás kori manga” is. Ez egy igen szerencsés megoldás, hiszen az illusztrátor így ugyanúgy elkerüli a semmitmondó stílusutánzást, mint Száz. Az Arcadia összességében nem egy könnyű olvasmány, már csak gyakorlati szinten sem az, de ha az olvasó a kezdeti nehézségeken túlteszi magát, nagyon is sodró lendületű tud lenni a szöveg. Én magam, ahogy azt jeleztem is, egy nagyon izgalmas tendenciába is beilleszthetőnek érzékelem a müvet, egy elsőkötetes szerzőtől nagyon is figyelemreméltó kezdet, s ha számításba vesszük, hogy Száz a színházi rendezésben is jeleskedik, talán érdemes annak lehetőségét felvetni — tovább bonyolítva a szálakat -, hogy a könyv egy-egy jelenete kapcsolatba hozható a színházi előadás jellegzetességeivel is. (Kalligram, Pozsony, 2011) DOBÁS KATA Maximális hatás minimális eszközhasználattal Száz Pál új színházi rendezéséről Száz Pál soron következő rendezése kapcsán is joggal tehető fel a kérdés: miért? Miért megy bele a fiatal rendező- tanonc ismét ugyanabba a pengeéljáték- ba, hogy kiszolgáltatja önmagát és ezzel céljait színészei ügyességének. Feltété
