Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - OLVASAT - Vincze Ferenc: „Idézlek. S te csak nem is tudhatod" - Tandori Dsidául (tanulmány)
46 Vincze Ferenc reményében teszi fel kérdéseit, s ezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy Tan- dori költészete a saját beszédmód kialakulásának egy stációjaként érti Dsida lírájának megidézett részét. Az a megfontolás, miszerint „a jelentős alkotó a kánon leghatásosabb építője”,25 jelen esetben sem megkerülhető, hiszen Tandori Dezső, mint a kortárs magyar líra egyik beszédmódjának megújítója, olyan kanonikus helyzetből szólal meg, melyre nem odafigyelni nem lehetséges. S miközben költeményeiben is megmarad az irodalomtörténeti esszéiben tapasztalt kritikus hozzáállás, fentebb tárgyalt szövegei a dialogikus hagyomány értés poétikája felől és e poétika részeként értelmezik a Dsida-szövegeket. Tandori versciklusa e líra beszédmódbeli kettőségét, az új megszólalás lehetőségeit kereső kísérleteit mutatja fel, s így éppen átmenetiségében érinti el e költészetet, és ezt a költészettörténeti eseményként értett átmenetet teszi megtapasztalhatóvá. Úgy vélem - értelmezéseink minden esen- dőségével és múlandóságával is számolva -, hogy a Dsida-költészet befogadástörténetének lezárulatlan folyamatában ez a tapasztalat mindenképpen a további értelmezések egyik viszonyítási pontja lehet. JEGYZETEK 1 Tandori Dezső: Az erősebb lét közelében. Gondolat, Budapest, 1981,239. A hivatkozott szöveghelyen Szabó Lőrinchez viszonyítva használja a kifejezést. 2 Tandori Dezső: Költészetregény. Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 2000, 210. 3 Vő. „Dsidával én úgy jó másfél évtizedenként kezdem mindig elölről az ismerkedést, költészete sosem jelentett számomra annyit - szánom-bánom! -, mint Jékelyé. De ez jól is van így, a megírása előtt átélt-megélt költészetregény a szerző efféle hajlamainak, esetlegességeinek históriája főként; fényjelek sora az érdeklődő Kegyesnek.” Uo., 211. 4 Vö. „Igaz, a vers címe December, alcíme A Gyermek dicsérete - s ez hamarosan igehirdetéssé teszi az eleinte kétes tartást. Sokszor elragadja a tartalmi hév, másképp, mint Szabó Lőrincet a logikai, és túlságosan közkeletű kifejezésekkel él, eléggé megválogatatlanul, érzelmesen: »kis szobám« stb. Olyan - nyelvtanilag, verstanilag sem egészen végiggondolt - szakaszok is becsúsznak, mint a »Sötét erdő borzong hallgatagon, / fehér mező s holdas ingovány: / Távol hegyekből néha egy sovány / ordas cselleng a friss csapásokon.«” Uo., 212. 5 Uo., 211. 6 Vö. „Dsida a legjobb helyein mindig keresi, meg is leli általában a különlegest, azt az elemet, amelyet nem át- vagy visszahall más nagyokból, netán a költészet átlagából.” Uo., 214. 7 Uo. 8 Tandori Dezső: Szép Ernő. A titkos világtipp. Pro Die, Budapest, 2008. 9 Bedecs László: „Miért szép?” In uő: Nyelvek a végtelenhez. Tanulmányok, kritikák a kortárs magyar költészetről. Napkút, Budapest, 2009, 25. 10 Uo., 22. 11 Uo., 26. 12 Tandori Dezső: „Dsida-elérintések". Tiszatáj, 2011. 8. szám, 7-13. 13 Uo., 7. 14 Uo., 8. 15 Uo., 7. 16 Uo., 11. 17 Uo.
