Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - OLVASAT - Vincze Ferenc: „Idézlek. S te csak nem is tudhatod" - Tandori Dsidául (tanulmány)
42 Vincze Ferenc mintegy a távolságot megtartó, csak néha közelítő kapcsolat lehetősége merül fel. Az eltávolítás, a két költészet közötti különbség jelzése mindvégig reflektáltan van jelen a Tandori-szövegekben, melyek éppen az idegenség és ismerősség váltakozta- tásával kísérleteznek. Az „elérintések” technikai megvalósulását vizsgálva két mozzanatot érdemes kiemelnünk. Az egyik a címadás mikéntje, a másik az idézetek jelöltsége vagy jelöletlensége. ATandori Dezső adta címeket két nagy csoportra oszthatjuk: az egyikbe azok tartoznak, melyek egy-egy Dsida-vers címét változatlanul újraközlik (Visszatért lovagok, Sárba zuhan a nap', Megint csupa kérdés', Hideg téli est', Harminc év közelében), a másikba pedig azokat sorolhatjuk, melyek valamilyen (el)változ(tatjást jegyeznek (Harum dierum carmina [„Kis cigaretta fátyla ”]; Országos eső, Nagycsütörtök', A ,,Sorsokat írok" c. versre', Csak úgy, „egy halálversre”', Közbevetések: Rövid napló', Harmincjaj, ötven, hetven...). Míg az első csoportba sorolt címek semmilyen beavatkozást sem jelölnek, addig a másodikba tartozók látványosan felmutatják az „idegenkezűség” jelenlétét. A Hamm dierum carmina esetén a zárójeles - és nem mellékesen idézőjeles - után-toldás mintha helyesbítené az eredeti címet, az Országos eső és a Nagycsütörtök együttes címbe emelése pedig az utóbbi jelentőségét látszik csökkenteni. A „Sorsokat írok" c. versre cím a Csak úgy, „egy halálversre " és a Közbevetések: Rövid napló címekhez hasonlóan az idézőjellel megkérdőjelezni/fel- íuggeszteni tűnik az eredeti Dsida-címet, vagy magát az említett verstípus fogalmát, ahogyan az utóbb felsorolt verseim is a beavatkozás nyomait viseli magán. Az összes cím közül, de ebből a csoportból is a Kosztolányi verssorát idéző cím az, ami leginkább elkülönül a többitől, s mint majd látni fogjuk, a versszöveg is alátámasztja e megállapítást. Amellett, hogy a verscímek már egy adott Dsida-vershez utalják a befogadót, a szövegekben felbukkanó idézetek is fontos részei ennek az utalásrendszemek. A költemények olvasása során azt tapasztalhatjuk, hogy léteznek idézőjellel elkülöní- tett/kiemelt allúziók, és olyanok, melyek jelöletlenül - hol szó szerinti egyezéssel, hol kissé átalakítva - hívják elő a címben megidézett verset, részletet. A Visszatért lovagok című Tandori-vers felütése idézőjelek közé kerül („»Akit az éjben senki sem sirat meg, / összeesik«, mondod”13), s ennek idézettségvoltát az átvétel után következő „mondod” ige tovább erősíti. Ehhez hasonlóan elkülönítetten van jelen az Országos eső, Nagycsütörtök című vers idézete, melyet a versszöveg folytatása teljesen kizökkent kontextusából: ,,»A nyűg, a lassú / terhes ólomidő lehullt« - majd szerelőt kell hívni konyhai mosogatóhoz!”14 Ha a versszövegekben és a címekben található idézőjeles utalásokat összevetjük a versekben található további idézetekkel, azon következtetésre juthatunk, hogy a jelölés nem egyszerűen az intertexuális kapcsolat felmutatására szolgál, hiszen a legtöbb esetben ezek jelöletlenül maradnak. A Visszatért lovagok című versben az idézet után a szöveg retorikailag a kérdésfeltevésekre épül, s ezek elbizonytalanítják, megkérdőjelezik a Dsida-vers sorainak modalitását - kijelentő jellegét,
