Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - OLVASAT - Vincze Ferenc: „Idézlek. S te csak nem is tudhatod" - Tandori Dsidául (tanulmány)
„Idézlek. S te csak nem is tudhatod" 43 de szinte magát a tematikát is, hiszen a lezárás e lírára reflektáló megállapításai mintha más utakat és megszólalási módot jelölnének ki: „Inkább csak hölgyének és egyebeknek meghódolna, s tóparti szerenáddal gyászolna, mig szerelme a teste-náddal elring, már messze flangál, s nádból csak a kurutty-kurutty békaiszap dal száll? Míg nincs e hang már... Na, nézd meg hát magad, megtért lovag!”15 Csak mintha, mivel a feltett eldöntendő kérdésekre kérdés formájában érkezik egy lehetséges válasz, s a befejezetlen utolsó előtti sor bizonytalansága után egy, az eddigiektől eltérő modalitású mondat zárja a szöveget, ami az előbbihez hasonlóan magát a megszólalást és a hajdani megszólalót teszi reflektálttá. A Megint csupa kérdés című szöveg szerkezetileg hasonlóképpen épül fel, a feltett kérdésre („Kérded, mit döngetünk véres ököllel / sok ezer fekete mérföld pántú / kapukat?”16) óhajtásként adott válaszlehetőség a mondatok modalitás-struktúrája mellett tematikusán is a hagyomány dialogikus működését vonja az értelmezés terébe: „S ne dörömböljünk, ne rázzuk öklünk, Lehessen pár pillanatig Csendben megülnünk, S feledve testünk-lelkünk Hemperegnünk - s elhemperedníink.”17 Az utolsó sor „hemperegnünk” szava visszautalja a befogadót az A ,,Sorsokat írok” c. versre című versszöveghez, melyben az előzőeket idézve tematizálódik a versek egymáshoz fordulásának gesztusa. Emellett ez utóbbi költemény negyedik versszakának „így-megcsalatva együtt” jellemzése akarva-akaratlanul idézi fel emlékezetünkben - éppen e kiemelt helyen - a Nagycsütörtök korábbi újraírásainak „csalat- kozás-csatlakozás” szójátékát.18 A költemények egymásra találásának és öszszeol- vadásának a testi kapcsolatot idéző kifejezése („hemperegnünk”) tér vissza a Hamm dierum carmina („Kis cigaretta fátyla") versszövegének utolsó soraiban is: „Most még itt állunk, összeölelkczve, / a folyó fut alant, / örök terekbe.”19 A Dsida-versek modalitását kérdésessé és így kitüntetett szerepűvé tévő versek közül a Csak úgy, „ egy halálversre ” című tovább egyértelműsíti ezt a szándékot: „Ne tudj, ne tudj, csak úgy, csak úgy! Ne tudj meg úgy, Mondd, hogy: »Nem mondod!«”20
