Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - OLVASAT - Tandori Dezső: Semmimet, senkinek (esszépróza)
38 Tandori Dezső Senkinek nem akarom mondani semmimet (semmi valamimet)? Valamint. Semmint. írás: azt kell legyőzni, hogy semmit sem akarok mondani. De ezt már hiába mondom akár legközelebbimnek is (társném, feleségem stb.), ő is max. (min.) unja, elintézettnek véli azzal, hogy rendben, legyint. De nincs elintézve. Ma bementem egy könyvkereskedésbe. Kész volt bennem az aznapra rendelt. Miért tudok egy csúcs angol nyelvű amerikai albumot kis engedménnyel 10 000 forintért (6 000 forintért max.) venni, mikor egy jóképű magyar nyelvű útikönyv (ruganyos műanyag beszerkózás, kötés), tehát jó képű (íijuk külön), jó kötésű stb. drágább szinte, mint az igazán nagy hagyományú, elit múltú, modem angol akármi? Na, aztán a két könyv közül, melyre rávettem magam, hogy veszem (szeretteimnek), ráadásul csak az egyik volt. 9 800 forint. Elbődűltem. Jó, mondtam, az összes raktárát, kérem, kutassák át a másikért (6 600 forint, megvárom, karácsonyra kell, de, mondtam, tényleg a franc egye meg, a sz. szar, mit kell nekem másokért bármit tennem, miért van bennem ez a sz. ösztön, hogy megteszem nekik, fárasztóm magam, mikor én már, ld. múltkori aforizmámat, semmit sem akarnék csinálni, semmit, ami nem belőlem jön, és belőlem senki iránt nem jön semmi... így őrjöngtem egy vadidegennek, kedves könyvesboltosnak), miért tettem így? Talán mert két napja dr. Jekyll és Mr. Hyde különös történetéről kellett írnom, kellett, felkértek rá, postamunka, ahogy nevezik az ilyet, és én egész életemet végigugráltam másokért, fordítóként stb., mától már csak magamat szeretném élni, nem magamnak, magamat, nagy különbség, az igazságomat akarnám élni, nem mintha bármi Igazságom lenne, csak a Magamét, azt akarnám élni, és engem ne kérjenek meg semmire, még én magam se kérjem meg magamat semmire... kb. ennek a felét mondtam el, és persze, tisztelettel bólogattak. Rendben, de mire egy elharapózott munkaféleséget lerázni igyekszem, itthonról már, levélben, tudom, a legcélszerűbb ennyit írni: „Egészségi állapotom nem engedi. Rettentő fejfájásaim vannak, és nem megy, hogy meghajtsam magam, ha meghajtanak...” Még ennyit se. „Gyerekek, vérzik a szívem, de nem megy, életmentőén kell kímélnem magam...” Még ezt is visszafogottabban kell! Nem kell így átélni Mr. Hyde-ékat. Jaj kell, kell, és megint kell! Ak. anyját, a k. apját, meglett ember vagyok, ilyenek nincsenek a szívemben. Már aztán hogy ne mán! És mikor nincs baj, ha mi van a szívemben? Megint méricskélni, latolni, önellenőrizni! írás, ez?! Verébkénk viszont, mondja Feleségem, s mondom én is, akkorákat tud nézni, hogy... igen, akkorákat, mint az a hatalmas kicsi szeme. És ahogy dalol, nem tudja, hogy ez nekünk milyen csodálatos! O, én megteszek, káromkodásos önlejáratásom eile-
