Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - OLVASAT - Tandori Dezső: Semmimet, senkinek (esszépróza)
Semmimet, senkinek 39 nére, annyi mindent másoknak... és amikor az volna, hogy csak egyetlen nappal is meghosszabbítsam verébkénk életét, nem lehet! Lehetne bár! Nem lehet. Magam is ezt mondom: minden megnyert napom egy elveszített napom. Egy nappal több: az megint egy nappal kevesebb. S ezt 1960-70 körül megírtam már. Állt azóta időm? Nem, nem, csak annyi se. Ennek az írásnak a része jön még, nem illusztráció: Mi teszi fel itt az i-re a pontot (azaz: az I-re a -ot? Mi tette fel? ■— A pont az I-n. A pont mászik fel (helyére) az I-n (az I-re). Ĺ A pont támasztja az I-t. A pont az I-ben. A pont az éjben. S de jó, hogy ez kész, mehetek tenni a semmit: ücsörögni, nézni, madárkámat etetni, dalait hallgatni. Lám, ma. Most, hogy semmi sincs kötelezően, most van lám, ma. Nem lennék a helyében ennek se amerikai elnök, se tunguz bugrun jörk, de Dalai Láma. Dalának elég verébkém dala. Verébkém dalának elég. Hát Sziszifosz (Babits helyesírása / Esti kérdés) közben mit csinál? Hasra fekszik... stb.? Nem!
