Irodalmi Szemle, 2012

2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: A háló (regényrészlet)

GRENDEL LAJOS

A háló

(Regényrészlet)

Erika számára Gyula bácsi volt a nagy senki; minél fölkapottabb volt valaki, annál nyilvánvalóbb volt az üressége, és ez Gyula bácsira is tökéletesen alkalmazható volt. A bácsi folyton az órájával játszott, mint valami titkos cimborával, ha nem leste ki magányát Erika, még beszélt is vele. A tüllfüggönyös felesége volt a második, inkább dísznek tartotta, mint házastársnak, szórakoztató volt és cinikus, de olyan, aki cinizmusát még csak nem is sejti. Gyula bácsi meghosszabbított keze volt, de erről is aligha volt fogalma. Első felesége búskomor asszonyság volt, Erika még kislány volt, amikor tüdövészben meghalt. Gyula bácsi szomorkodott egy darabig, aztán elhatározta, hogy vidám nőt vesz feleségül, ha törik, ha szakad. És nemsokára jött a balerina, és azzal csavarta el Gyula bácsi fejét, hogy nem volt egy épkézláb gondolata sem, viszont vidáman kacagott, és dévaj dolgokat suttogott Gyula fülébe, amitől az halálra röhögte magát. De olykor, ha magára maradt, a keze úgy kapkodott levegő után, mint ahogy a csirke tesz néhány bizonytalan lépést, miután már elvágták a nyakát, tisztességből és jó modorból. 1960-ban emigráltak, tulajdonképpen Erika is ott született, igaz a Károlytól, mert együtt emigráltak a Gyula meg a Károly, Németországba, majd Gyuláék Elollandiába.

Egyszer, még csak ismerkedtek a túlvilági hölggyel, alaposan berúgtak a Várhegy alján, mert ott egy Kirchmajer-féle borozó volt, fekete-piros ördögöcskével, amint robog a paraszton, aki szánt, és hívja be a kuncsaftokat egy kis literre. A borospincét is meg lehetett nézni, az ördög oda mutatott az ujjacskáival. Gyula lemászott, viszont a túlvilági hölgy elaludt, és Gyula rázárta az ajtót. El is feledkezett róla, csak mikor éjfélkor bezárt a kocsma, jutott eszébe megint. Rögtön kirázta a hideg. A nő az utolsó cigarettáját szívta. No, éppen jókor jön, mondta a túlvilági hölgy nyugalommal. Aztán előkelő mozdulattal megkapaszkodott Gyulában, és csak a hűvös levegőtől rándult össze egy kicsit.

De Erika apja sem volt különb, bár kissé különbnek mutatkozott, egy darabig megtévesztve a rokonságot. Először volt itthon tizenhat év után, és most fölkereste a rokonságot, járta az országot, és ahol szívesen fogadták, maradt egy kicsit. Erikát lerakta a nagyanyjánál, itt biztonságban tudhatta, el is feledkezett róla. - Különben jó, ha elfeledkezik rólam - jelentette ki Erika. - Mert roppantul buzeráns. - Őt a mama neveli, nincs vele semmi baj, csak egy kicsit korlátolt. No, ő is már elmúlt húszéves. Apja és anyja elváltak, de az anyja négyszobás lakásban él, és cselédet tart. Apja meg hol jön, hol nem jön. Egyszer minden héten, máskor meg fél évben egyszer. És az anyja így szól ilyenkor: - No, megjött a papuska. Vinné el egyszer az ördög. - Ó, igen. Ha hosszabb idő után felbukkan, csodálkozik, hogy mennyire megnőtt. - Édes kis