Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - YORICK - Gál Sándor: Kitágult nap - „A halált csak egyszer gyakoroljuk" (esszé)
GÁL SÁNDOR Kitágult nap’ „A halált csak egyszer gyakoroljuk” I Két nap pokol. Ismét kiment alólam a föld, s nem voltam biztos abban, hogy megélem a reggelt. Vannak pillanatok, amelyeket úgy vészel át az ember, hogy a lényegüket képtelen pontosan leírni. Történik valami, de e történés az időben - vagy már kívül azon? — összemosódik, értelmezhetetlenné válik, és nem tömörül emlékké. Csak tudom, hogy van, hogy valami volt, rész-sötétség, vagy rész-világosság, ami egymástól elválaszthatatlan, s amiben különféle emlékképek, események tűnnek fel és tűnnek el. S ez az egész, miután az értelem kitisztul, átváltozik egészen irreális, ám látható valósággá, amely folyamatosan zsugorodik, amíg - végül - a Mindenség részévé lesz. Feltehetően ez a befogadás öntudatlan víziója, a halál előtti kegyelmi pillanat, amikor megszűnik a fájdalom... Mindebből látható, hogy az ember egyetlen, estébe hajló délutánon milyen mélységeket jár meg, s hogy ezekről az ismeretlen belső terekről mit hoz vissza az értelem által rögzíthető létezésbe. Abba, ami a mindenkori mostban megjelenik, s ami megjeleníthető. ... Eléggé bizonytalan vagyok e pillanatban a tekintetben, hogy amit eddig leírtam, valójában megközelíti-e azt, amit megéltem?! Ami akkor történik, amikor nem tudunk róla! Később, mert volt időm rá, újragondoltam a leírtakat, s mostanra az egészből a megőrizhető látomás a legkülönösebb. Hogy valahol voltam, amit nem tudok igazából azonosítani, annak ellenére, hogy volt tere, s valamiféle ideje is. Mert hisz benne voltam, része és részese egy velem történő folyamatnak. Ugyanakkor mindezt, mintha távolabbról követtem volna... A történésnek vagy látomásnak volt kezdete és vége, s hogy ezt tudom (!), de magát az eseményt nem vagyok képes magamban felidézni. Mintha az esemény önmagát semmisítette volna meg! Persze, most már az a kérdés, hogy ezzel az egésszel mit kezdhetek? Miként élhető meg és miként rögzíthető az, ami általa elkövetkezik?! Hiszen tudatosan a halálra felkészülni lehetetlen! Pedig, azt hiszem, most ennek az ideje érkezett el. A „tudatos felkészülés” eszembe juttatta Montaigne néhány idevágó gondolatát, amelyekből nemcsak bölcsesség, hanem gazdag élettapasztalat is árad. Lássuk csak! „ A szabadságra készül fel - mondja -, aki felkészül a halálra.” Vagyis szerinte a felkészülés lehetséges. Más helyütt ezt olvasom az Esszékben: „A halál életünk leg- * * A sorozat első részét 2012. januári számunkban közöltük. - A szerk.
