Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - IRODALMI SZEMLE - Száz Pál: Mitvanmittenni (novella)
12 Száz Pál satöbbi, mindez egy zsúfolt villamoson. Utána kiszállás, mert pont ott lakik, szó nélkül fel hozzá, csomagbontás, lekerül az atléta, megint satöbbi. Mit van mit tenni az ember fiának, illetve lányával, ha kijő a csalárd Venus zászlaja alól, aki hívét magához édesgeti, majd ambrosia csókját megvonva, jól helybenhagyja kis hóhéra segedelmével? Ha szó szerint helybenhagy az, kivel leélhetni lehetne, és lehet, jól, az életet? Ha útközben meggondolja magát, és már nem úgy gondolja. Ha az ember fiának/lányának kiköltözni kelletik a valahai szerelmi fészekből, és enyém-tiéddé kell perelni a közöset. Férj-gyerek-kutya-kert ötéves terve borul, kilökve a repülőből lyukas ejtőernyővel a nagy pusztába - éljen a fene nagy szabadság. Hát újra az önzés. Akkor felejt az ember, Bacchus bora helyett inkább Plútótól kéme egy kortyot a Léthéből, de hiába, átmeneti alkoholizmus marad csak, szép decensen az elviselhetés meg elaludhatás kedvéért. Meg a randizás, de minek is. Nem lehet elszabadulás nélkül másba kezdeni. Tudta ezt, de azért csak mégis; tán időtöltésnek, tán hogy lefoglalja szürkeállománya felszabadult részeit - mert a szívig azért semmi sem hatol egykönnyen. Szexelni meg minek. Már csak cél lenne, míg az aranykorban eszköz volt, miáltal a más cél szentesült. Nem ment tehát Bacchus zászlaja alá, de Diána nimpháinak companiájához csapódott. Menni, követve őt, a tisztát, függetlenül, loholni a kitűzött cél felé, éji erdőn, sötét cserjésen át a csahos kutyafalkával. Szűzi tisztaság, szent önzés. Legyen a karrier, legyen az éneklés. Kristályos hang, kisugárzás, hatoljon a páholyokig, fel a kakasülőre csapjanak hullámai. Most megvolt Euridice is. A francia változat. Isteni mű. Álomszerep. Csúcs - elérve, jöhet a többi. Végül is nagyon ideje volt már így harmincon túl. Függetlenség, ambíció, verseny, magány, lélek, érintetlenség. Most már csak azon imádkozott, hogy a csávó ne szálljon le hamarabb, mint ő, és hogy majd vele együtt. Persze korholta is magát. Hogy ilyen pubikkal leállni. Meg mégis mi a francot mondhatott volna Katának? Gimitől ugyan az a csávója, tegnap el lett jegyezve, holnap esküvő, holnapután gyerek, aztán meg a ker- tesház-kutya-fünyírás kiegészítők. Jó lenne azt gondolni, hogy egy vegyésznek egyszerűbb. Mert mi is a világ? Csupa molekula meg vegyület, vannak anyagok, elemek, reagálnak, néha katalizátor is kell... legfeljebb mondtam volna neki, hogy ó, hová tűnt minden? Hát elszublimált, édesem. Beszél belőlem imigyen az irigység csak - természetesen. Jó lenne mindennek egyszerűnek lenni. Egyszerű lenne ez is. Megszólít, vagy megszólítani, belerohanni a hullámokba ész nélkül, aztán lesz, ami lesz, ahogy lesz, úgy lesz. Morfondírozás meg nuku. S ha csak szeretőnek is; annál jobb. Untig elég. Bólintott volna arra is, ha csak egyszeri. Ezután pedig a nyomorúságot érezte. Itt ez a díszpéldány, akivel annyi mindent lehetne kezdeni, határ a fantázia, na meg a test... nem érdekel a húsán túl semmi. Az sem érdekelne, ha csak húsa lenne, sőt, az lenne az ideális. Ó, hol a lélek, árva madár, messze száll. Árva, Euridice után legalább lementek, még ha rosszul is sült el. O nem jött. Várva volt, nem jött, nem tett, nem szólt. Már semmit sem jelent - hazudja magának egy ideje. Az - igen. Az, aki az aranykorban Ő volt - meg
