Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - OLVASÓ - Szilágyi Zsófia: „Móricz Zsigmondnak novella-agya volt" (tanulmány)
84 Szilágyi Zsófia sodik kisfiát veszítette el akkortájt, s ahogy ő maga terjesztette később, a második Bandikának ennek a novellának az árából vette meg a koporsót. Nem csoda, hogy a felfedezés történetében Osvát Ernő a beavatást végző főpapként, apaként — csak emlékeztetnék rá: Osvát három évvel volt idősebb Móricznál - jelenik meg, aki a Hét krajcárt kicseréli egy Móricztól már korábban elfogadott novellára: ez a szimbolikus gesztus mintha azt mutatná meg, hogy Móricz „átlépett” a népnemzeti iskolából a modemekhez, rátalált a saját hangjára. Ráadásul az egész jelenet a tökéletes kommunikációt valósítja meg: Osvát és Móricz egymás szeméből olvasnak, szinte szavak nélkül értik egymást. Osvát és a Hét krajcár találkozása pedig egy boldog - bár némileg egy vámpír és áldozata együttlétéhez is közelíthető - szeretkezéshez válik hasonlatossá, Osvát „arca feszült volt, görcsösen feszült, minden idegszál, minden izom megfeszült rajta - a szeme kidagadt, az üveg lencséjén túl fantasztikusan kidagadt vámpírszemek, kis barna karika, nagy fehér gömbök, feszült idegszálak remegtek meg néha arcizmain... Mint egy nagy kielégülés után, lankadtan lélegzett föl, hogy befejezte.” Az írótársak közül nemcsak Kosztolányi írt a novelláról, de Ady is, a Nyugatban, 1909-ben - egy fontos íróbarátság egyik állomása volt ez a kritika, olyan egyszerre emberi és szakmai kapcsolaté, amelyet a két fél egy korábbi, legendás kapcsolat újrajátszásaként élt meg. Az irodalomba újonnan belépőt üdvözlő, már írófejedelemként viselkedő Ady Petőfinek a szerepét vette fel ebben a különös játékban, míg Móricz a Toldival üstökösként feltűnt Arany János „jelmezébe” bújt. Még ha nem is illeszkedtek rájuk egészen ezek a levelekben, Móricz részéről naplóban is tudatosan vállalt szerepek, úgy látták, az ő kettősük is egy lázadó, társadalmi konvenciókkal szembeszálló (Petőfi, illetve Ady) és egy megfontolt, családja körében élő félből (Arany-Móricz) állt össze. Irodalmi jelentőségüket pedig - mondhatnánk, nem éppen szerényen - összemérhetőnek tartották Petőfiével és Aranyéval. Ady írásában már arra is kapunk ötleteket, miként olvassuk a Hét krajcárt, ha nem csak Móricz életének történetébe kívánjuk illeszteni ? Ady az egész novellát emeli szimbolikussá, a benne szereplők szenvedését Krisztuséhoz kapcsolja: „A Hét krajcár a büszke szegénységnek, a letaposott nemességnek olyan szimbóluma, mint Krisztus hét vérző sebe.” A Hét krajcárnak és a krisztusi szenvedésnek az összekapcsolását erősítheti, hogy a krajcár szó a német Kreutzer szóból, az pedig a keresztjelentésű Kreutzból származik, ahogy a hetes szám mesei szimbolikája is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Kosztolányi 20. századi népmeseként olvasta a novellát. Kosztolányi számára a krajcárt keresgélő kisfiú alakja Móricznak mint írónak a jelképe is lett. Nem az életrajzi Móriczot látta bele a szövegbe tehát, ahogy hosszú évtizedek iskolai oktatása tette (elegánsan átlendülve azon, hogy a novellabeli kisfiú egy mezőgazdasági gépész és egy tüdőbeteg édesanya egyetlen gyermeke, ami Móricz maga sosem volt), hanem a novellából kerekítette ki saját képét a mó- riczi írásmódról:
