Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Alabán Ferenc: Sajátosságok és nemzeti identitás (tanulmány)

Sajátosságok és nemzeti identitás

71

fontosabbakat emeljük ki, azzal a céllal, hogy rámutassunk az utóbbi időkben zajló társadalmi és politikai változások okozta hangsúlyeltolódásokra:

A nemzeti identitást zavaró tényezők

az életforma változása (a hagyományos emberi viszonyok és kapcsolatok megbontása, munkanélküliség, utazás a munkalehetőség után);

a (megszokott) múlt fizikai és szellemi felszámolása (a táj, a természet, az épületek, a szellemi hagyományok nem kímélése, melyek a továbbélés alapját jelentik, üzleti vállalkozások előtérbe kerülése);

az új technológiák erőszakolt alkalmazása (a régi és az új érdekeinek összeütközése, komputerizáció);

a művelődés új kontextusainak felerősödése (a többnyelvűség előtérbe kerülése, a nemzetközi kapcsolatok bővülése, az egyéni érdekek önző érvényesítése);

a nemzeti történelem elhanyagolása (elhallgatása, elferdítése, manipulálása, a jelképek megsemmisítése, hamis propagandák gyártása);

az emberi alapjogok megsértése (az anyanyelv, a vallás szabad használatának, a személyiség teljes kibontakozásának közvetett akadályozása, alacsonyabb rendüség kialakítása).

A nemzeti identitás természetes helyzetét, állapotát befolyásoló tényezők a vázolt kereten túl még kibővíthetők, a hangsúlyok megváltoztatásával értelmezhetők, de szinte minden esetben a társadalmi és politikai változások eredményeként jönnek létre és terjed ki hatásuk. Ezeknek a változásoknak a szintjén generálódnak, illetve telítődnek pozitív vagy éppen negatív tartalommal a különböző egyének és népcsoportok közti viszonyok és kapcsolatok. A határon túli magyar irodalom egyik legjelentősebb írója, Cs. Szabó László, aki közel fél évszázadot élt és alkotott Angliában, írta le meggyőződéssel: „A Nyugaton élő magyar író szemérmesen tartózkodva ábrázolja a mai magyar életet, amelyből kiszakadt, és inkább azt igyekszik megragadni, amit maga körül lát, hiszen ezzel szélesíti a magyar irodalmat. Az én figuráim már rég nem Magyarországon élnek, halnak, szeretnek, szenvednek, hanem kint, de magyarok, mert nemcsak a nyelv, de a hátsó gondolat, végeredményképpen a végső vetület mindig magyar.”5 Szinte tipizálható a jelenség, és több más nemzet emigráns íróinak motívumaira is rá lehet benne ismerni. Azt is jelentheti mindez, hogy a külföldön élő és alkotó magyar írónak is „kapaszkodóra” van szüksége, a légüres tér elkerülésére, a gyökerekhez való ragaszkodást is az irodalmi hőseinek kiválasztásával hívja életre, s védi nemzeti identitásának kiválasztott formáját.

A téma kiegészítéseként kérdés formájában reagálhatunk a kisebbségi magyar irodalmak létét kétségbevonó megjegyzésekre: vajon nemzeti/nemzetiségi identitás