Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Alabán Ferenc: Sajátosságok és nemzeti identitás (tanulmány)
68 Alabán Ferenc ban tehát „művészeti médium”-ként funkcionál, amelyet megmunkálnak, és amelyhez az alkotó úgy nyúl hozzá, hogy képzeletével, ihletével és alkotóerejével újat hoz létre. Amíg az említett kontextus - gondolatmenetünk szerint - hasonlóságokat mutat a szomszédos országokban élő kisebbségi alkotók és az emigrációban élő magyar alkotók művészi magatartásában, addig nem lehet közösnek mondani ezeknek a költőknek a sajátos viszonyát a kulturális, pontosabban magyar irodalmi hagyományainkhoz, illetve az azokkal való kapcsolódását. A nyugati magyar irodalom esetében a magyar irodalmi múlt a legtöbb szerzőnél ugyanis átértékelődött, különböző okoknál fogva, de talán legfőképpen azért, mert ezeket az alkotókat egyáltalán nem befolyásolta a magyarországi hivatalos - jórészt tekintélytiszteleten alapuló — értékszemlélet. A kisebbségi magyar irodalmi körök és alkotók viszont jórészt alkalmazkodtak és alkalmazkodnak ma is a magyarországi intézményesített értékrendhez, sőt - szintén különböző okok miatt - másolandónak és követendőnek tartják azt. Nem egy esetben - az „újrafelfedezés izgalma” mellett - a vélt vagy valódi kisebbrendűségi érzést akarva piedesztálra emelni. Nyilvánvalóan a magyarországi intézményesített értékrend kánonja mellé való felsorakozás igénye - a másolás és az utánzás mellett jelentheti a különböző ösztöndíjak, díjak és elismerések megszerzésének nem is hiú reményét. (Megjegyzendő: az utóbbi időben az írók, költők, kritikusok előszeretettel mondják és írják le magukról, hogy milyen érdemrendek, ösztöndíjak nyertesei, nem tudatosítva - ahogy mondani szokás -, hogy valójában nem is kapják, hanem inkább adják ezeket a díjakat. így főként és általában az aktuális irodalompolitikai célok elérésének eszközeiről van szó, a személyi kapcsolatokról, s csak további szempontként az alkotói teljesítményekről. Nota bene: itt is kitüntetett értelmet kap a tisztelet a kivételnek feloldó megállapítás.) A másság mint közös tulajdonság vizsgálatában szükséges még - többek között - érintőlegesen kiemelnünk a nemzeti irodalmi tradíció részbeni átrendeződésének kérdése mellett azt a tényt, hogy az alkotókra közvetlenül nagy hatással volt/van az ún. „befogadó” állam kultúrájának és irodalmának közelsége és szellemisége. Akár a nyugati magyar irodalom, akár a kisebbségi magyar nemzeti irodalmak és alkotóik viszonya a befogadó állam kultúrájához természetszerűen más, mint a magyarországi költőké, íróké, hiszen a kisebbségi alkotók a többségiek nyelvét legtöbb esetben probléma nélkül elsajátították és az adott többségi nemzeti irodalmat is eredetiben olvassák, esetenként sikeresen fordítják. Nem tűnik túlzásnak még az sem, ha megállapítjuk, hogy idővel szellemi örökségük részét is képezik a lefordított irodalmi müvek: a tengerentúli és a nyugati magyar irodalomban az amerikai, angol, francia, német stb. kortárs irodalom közvetlen módon jelent/jelenik meg hatás értékként, mivel ezek az emigráns alkotók - helyzetüknél fogva - gyorsan és közvetlenül jutnak hozzá a külföldi művészet, a filozófia és minden humán tudomány legújabb eredményeihez. Másrészt: a határon túli kisebbségi nemzeti irodalmakban a többségi nemzeti kultúra és irodalom legújabb hatásai érezhetőek köz-
