Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Ardamica Zorán: Posztmodern gerle? I. (tanulmány)

Poszmodem gerle?

65

(Fredric Jameson), új esztétikának (Jauss), a reprezentáció problémájának (Hutche- on) - ezek többé-kevésbé ideologikus fogalmak.24

Arra sincs teljesen egyértelmű válasz, mennyire termékeny a posztmodem szembehelyezkedés. Nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a nemzeti jellegű, hagyományos ideológiát és esztétikát képviselő művek meghatározó módon hatottak volna a posztmodem harmadik hullámára, noha ez egyáltalán nem kizárt, sőt esetenként valószínű. Szinte biztos, hogy a társadalom jelenlegi fejlődési szakaszával járó emberi és kollektív élethelyzetek is fordították ezt a paradigmát a nemzeti, etnikai - a globálissal szemben mint kisebbségi - érdekek képviselete felé.

Az is evidensnek látszik, hogy a ma nemzeti paradigmához sorolható magyar irodalmárok beszédmódja jelentősen eltolódott az anno újrealistának és szociografikusnak tartottól. Innovatív formanyelvi változásokon ment át Nagy László, viszonylag korán Juhász Ferenc vagy mások költészete, esetükben ez még jóval a posztmodem fordulat előtt, az 1960-as, 1970-es években történt. Ez inkább arról tanúskodik, hogy az újnépiesség felől indulók maguk keresik azokat a lehetőségeket, amelyek a képviseleti elvű nyilvános lírai beszédre nyitnak teret anélkül, hogy a már elcsépelt, sematikus és időszerűtlen, valamint a pártállam-esztétikai képleteket (pártosság, ideologikusán fölértékelt realizmus, és rossz értelemben vett népiség) alkalmaznák. Csoóri Sándornál, s más nemzeti hagyományt ápoló szerzőknél is nyilvánvaló a (népi?) szürrealizmus jelenléte mint a korábbi költői beszédmód változásának terepe. Csoórinál idővel - noha indokoltsága nem kérdőjelezödik meg - a Nagy László-i, illyési eredetű költői szerep egyfajta krízise szintén megfigyelhető, amely annak „maradéktalan áthasoníthatóságára vonatkozik”.25 Kányádi Sándor - feltételezhetően Kovács András Ferenctől függetlenül - intertextuális viszonyt épít a magyar zsoltárköltészet hagyományaival (pl. Szenczi Molnár Albert). Noé bárkci- ja felé című müve nem csupán a Bibliává áll dialógusban, hanem motívumkészlete alapján Arany Jánossal, Vörösmarty Mihállyal, Tóth Árpáddal, Illyés Gyulával stb. is. A Valaki jár a fák hegyén Dsida- és Ady-allúziói is a szövegköziség példái lehetnek.2'1 Nagy Gáspár, aki esetében a Nagy László-i hagyomány, az erkölcsi meghatározottság, a nemzeti küldetéstudat evidens, „kor- és létanalízisét sokszor játékosan, a posztmodem számos elemét is kamatoztatva végzi” - írja róla Görömbei András.27

(Befejezés a következő számban)

1 Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos. Kalligram, Pozsony, 2006.

2 Szegedy-Maszák Mihály: „Minta a szőnyegen Balassi, Budapest, 1995, 79.

3 Kulcsár Szabó Ernő: A különbözés esélyei. Literatúra, 1987-88. 1-2. szám, 143.

4 Kulcsár-Szabó Zoltán: Oravecz Imre. Kalligram, Pozsony, 1996, 33. v Tübingen, 1997.

5 Tübingen, 1997.

6 Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001.