Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Kacsinecz Krisztián: A Mankurt és az Őrző (tanulmány)
KACSINECZ KRISZTIÁN rr A Mankurt és az Őrző Gondolatok totalitarizmus és emlékezet kapcsolatáról A francia köztársasági naptártól kezdve minden forradalmi diktatúra új időszámítást vezetett be. Emez aktusnak nem csupán az volt a célja, hogy a történelemből kiemeljen egy eseményt, amely meghatározó fordulópontként lezár egy korszakot, valami régit, s ugyanakkor elkezd valami újat, valami minden eddiginél „hatalmasabbat és valódibbat” (Ocepek). Hiszen mindez elmondható például a keresztény időszámitásról is: Krisztus születésével teljesen új korszak, új világ kezdődött, amelynek gyökerei viszont a régmúltba, az éppen lezárt korszakba nyúltak vissza. A forradalmi időszámítás pontosan ezeket a gyökereket vágja el, s a múltat nem csupán lezárni, hanem meg nem történtté tenni igyekszik. Teszi ezt annak ellenére is, hogy maga a forradalmi rendszer fokozatosan éppen azokat az uralkodási, elnyomási mintákat veszi át, vagy fejleszti tovább, amelyek az előző korszakból származnak, abból a korszakból, melynek igazságtalansága miatt tört ki maga a forradalom. Ezt viszont a diktatúra kiépülése után már senki sem érzékeli, mert ekkorra már senki sem emlékszik arra, mi volt régen, ekkorra már múlt nem létezik, csak a végeláthatatlan jelen. A totalitarizmus, az embereket belülről uralni igyekvő, s önkéntes elnyomásra késztető hatalmi rendszer kulcsproblémájává ekképpen válik az emlékezet. Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap (1981) című regényében örökítette meg a mankurt, az emlékzetétől erőszakosan megfosztott rabszolga alakját. Az ilyen rab, aki „nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára - egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt” (Ajtmatov, 198.), korábban mélyen megvetett és gyűlölt gazdáinak a mesterségesen előidézett amnézia után minden körülmények között feltétlenül engedelmeskedett, mégha azok saját édesanyja meggyilkolására utasították is. Megtette, hiszen emlékeivel együtt mély emberi érzései is kivesztek belőle. Ajtmatov a kirgiz mondából kiindulva elképzelte, milyen lenne egy man- kurtokbó\ álló, modem társadalom. A modern mankurt, a rádióhullámok vagy a „bioáram” segítségével irányított automata-ember „mindent a központi programozás szerint csinál. Azt hiszi, hogy úgy él, úgy cselekszik, ahogy akar, pedig valójában felsőbb utasítás szerint. S mindent szigorú rendben. Ha az kell, hogy énekelj - jeladás és énekelsz. Ha táncolnod kell - jeladás -, táncolsz. Ha az kell, hogy dolgozz - dolgozol, de még hogyan! A tolvajlás, a garázdaság, a bűnözés - minden elfeljtődik, csak régi könyvekben lehet majd olvasni róluk. Mert az ember viselkedését pontosan kiszámitják előre - minden tettét, minden gondolatát, minden kívánságát. A világon például most demográfiai robbanás van, vagyis nagyon elszapo
