Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Vişniec, Matei: K. úr szabad (regényrészlet, László Szabolcs fordítása)
40 Matei Vi$niec az egészet. Kis idő múlva eltökélte magát, hogy immár sarkig tárja az ajtót, és megvizsgálja teljességében a folyosót. De a folyosó üres volt. Az egyik végén, a lifthez vezető ajtó nyitva állt. Ko- sef J. arra gondolt, hogy végeredményben, ha már így állnak a dolgok, akár tehetne is egy rövid sétát a folyosón. Szorosan a fal mellett indult el, és közben be-bepil- lantott a többi cellába. Senki sehol. A folyosó végéhez ért, a lift mellé. Itt megállt, meggondolta magát, és visszatért. A cellájában aztán ismét nyugtalankodni kezdett. Újból felkapaszkodott a vasrácsokra, és kinézett. A foglyok továbbra is a börtön zöldségeskertjében dolgoztak, ha lehet, még élénkebben, mint azelőtt. Kellemesen sütött a nap, és a melegtől egyesek derékig vetkőztek. Kosef J.-t valósággal elöntötte az irigység és a hosszússág. Gyomra kezdett komolyan nyugtalankodni. Egy kihagyott reggeli igazi katasztrófának számított. Az éhség nem is annyira a gyomrát marta, hanem egyenesen az agyát, és ráadásul kínzó kérdések kezdték gyötörni, hogy az amúgy is rettenetes helyzet még rosszabb legyen. Ezt követően pedig mélységes szomorúság uralkodott el Kosef J.-n, amiért senki nem szíveskedett neki elmondani, hogy mit kellene tennie. Az már egyértelmű volt, hogy most valami új történik vele, hogy a sorsa meg fog változni, de arról fogalma sem volt, milyen irányban. — Floss úr! - kiáltotta nagy sokára Kosef J. a cella küszöbéről, abban reménykedve, hogy az öreg fegyőr majd talán meghallja valahonnan, a liftházból, például. Miután senki nem válaszolt, Kosef tölcsért formált tenyeréből a szája elé, és újból elkiáltotta magát: — Floss úr! Hoss úr, én vagyok, Kosef J.! Folytatni szerette volna azzal, hogy: Hoss úr, a francba is, én vagyok az, hisz ismer. — Hoss úr, lemehetek a zöldségeskertbe? - harsogta Kosef J., felbátorodva ettől az új ötlettől. De ekkor sem válaszolt senki. Hanem Kosef J. már sokkal magabiztosabban érezte magát. Az a tény, hogy engedélyt kért, kellőképpen meggyőzte arról, hogy ő valójában nem követett el semmilyen szabálytalanságot. Konkrétan nem tudott egyetlen előírásról sem, amely megtiltotta volna, hogy vasárnap lemenjen a zöldségeskertbe. Már hosszú évek óta minden vasárnap végrehajtotta a kijelölt kerti munkát, és mindig lelkiismeretes és fegyelmezett fogolynak bizonyult. Önbizalommal telten elindult a lift irányába. Eddig még soha nem fordult elő, hogy egyedül használja a liftet. Figyelmesen megvizsgálta az emeleteket jelölő hat gombot, majd megnyomta a felfelé mutató nyilat, és a lift megérkezett. Belépett a lift fülkéjébe - ami, nem meglepő módon, a saját cellájára emlékeztette -, becsukta a fülke védőrácsozatát, és megnyomta a zérós gombot. A lift mozgásba lendült. Kosef J.-t hirtelen utolérte a hányinger. Szorosan megmarkolta a gyomrát, és lekuporodott a fülke egyik sarkába. Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy a lift
